Ehhez képest miért tekinthető az Ön kötcsei pikniken elmondott beszéde korszakos jelentőségűnek. Azért, mert amit Ön ott elmondott, szembe megy az Európai Unió hatvannégy éves történelmével, tagadja azt, eredményeit éppúgy, mint jelenét, a tagállamok többsége által elképzelt jövőt. Ön a nemzetállamok megerősítéséről beszél, miközben az EU története a nemzetállamok közötti együttműködés kiterjesztéséről, a nemzetállami keretek önként vállalt, mindenkinek előnyt jelentő korlátozásáról szól. Ön a keresztény kultúra dominanciáját hirdeti, miközben az EU története a kulturális sokszínűségről szól, a vallások, világnézetek, életszemléletek egyenjogúságáról. Ön kirekesztésről beszél az erős nemzeteket említve, miközben az EU története a befogadásról, a szolidaritásról szól, a fejlődésben bármilyen ok miatt elmaradt országok segítéséről, oly módon, hogy ezzel az országok egész közössége jól jár. Ön az univerzális emberi jogokat kérdőjelezi meg, azokat a jogokat, amiket a kiváltságokra épülő feudalizmust detronizáló francia polgári forradalom adományozott a polgárosodó Európának és a világnak, és amiket az EU mind a mai napig, alapdokumentumaiban megfogalmazva mértékadó értékeknek tart. Teszem hozzá, azokat a jogokat, amiket Ön fiatal emberként politikai krédójának tartott. Ön az állam vagyonáról úgy beszél, mintha azt nem egy adott állam polgárai, vállalkozásai az adójukból hozták volna létre, és a polgároknak nem lehet beleszólásuk, elvárásuk, hogy az őket képviselő kormány az ő pénzüket mire költse.”