Létezik-e francia konzervativizmus?

„Annak ellenére, hogy Franciaországban léteznek politikai és társadalmi konzervatívok, ők magát a konzervatív jelzőt próbálják elkerülni. Ennek oka az ország köztársasági hagyományában keresendő. A demokrácia forradalmi hagyománya kényelmetlenné tette a konzervatív jelző használatát. (...)

A korábban megbukott Nicolas Sarkozy tavaly decemberben sikeresen tért vissza jobbközép pártja, az UMP élére. Fél évvel később pedig a tagság széles körű támogatásával átnevezte a pártot Republikánusokra. Az ok természetesen az volt, hogy a választókkal elfeledtessék a 2012-es kudarcokat. Strauch-Bonart szerint hasonló taktikai átalakulás elképzelhetetlen lenne a brit konzervatív pártnál, amely 1830 óta létezik. A toryk ezalatt az idő alatt számos válságon átestek, de mindig hűek maradtak hagyományaikhoz, miközben alkalmazkodtak az új kihívásokhoz.

Franciaországban ezzel szemben másképp értelmezik a változást, ahol személycserék helyett inkább a nevet változtatják meg. A gaullista párt 1945 óta 12 névcserén esett át. Legtöbbször a belső rivalizálást elrejtendő, vagy pedig választási számításból, valamifajta megújulásban bízva. Strauch-Bonart úgy véli, hogy ez az egyáltalán nem konzervatív hozzáállás a francia politika lényeges vonásának a tünete, miszerint nem létezik politikai és szellemi hagyományként francia konzervatizmus.

A nemzetközi sajtó ugyan használja a konzervatív szót a francia jobboldallal kapcsolatban, de belföldön nincs olyan politikus, aki ezt magára nézve használná. Franciországban ez a szó hiányzik a politikai szótárból, sőt, mi több, egy sértéssel ér fel. A »conservateur« egy politikai tabu, írja Strauch-Bonart. Nemcsak politikai, hanem intellektuális értelemben is. Strauch-Bonart megemlít egy esetet, amikor egy francia értelmiségivel készített interjút, akit egyértelműen a konzervatívokhoz sorolnánk be. Az interjú alanya azonban tagadta, hogy konzervatív lenne. Szerinte ugyanis keresztény meggyőződése a jelenlegi környezetben túlságosan is forradalmivá teszi. Strauch-Bonart szerint azonban az illető csak játszott a szavakkal, hogy elkerülje a valóságot.”