Blöffök és csalások

„Csalás és provokáció az egyik oldalon, ám a szurkolói kártya ügyében a másik oldal is megéri a pénzét, hiszen – maradva a kártyás zsargonnál – az MLSZ hatalmasat blöffölt, amikor eltörölte a kötelezettséget. Óriási gesztusként kommunikálta, ám gyakorlatilag nem történt semmi különös, mert a rendszer lényege nem egy darabka plasztik, hanem a regisztráció – attól pedig egyetlen klub sem tekinthet el. Rendelet nem kényszerít rá, ám rávezet a jól felfogott érdek, nélküle ugyanis akár órákat is sorba kell állni, vele azonban percek alatt hozzá lehet jutni a belépőhöz. A Videoton pedig szombaton eszement megoldást választott, amivel le is járatta magát. Semleges ruhában senkiről sem tudni, ki melyik csapatnak szurkol, ezért a hazai szektor előtt azoknak parancsoltak nemet, akik Budapesten születtek. Ez nemcsak hajmeresztő ostobaság, de ilyen alapon nem lehet különbséget tenni emberek között. Erre ráébredve végül mindenkit beengedtek, bohócot csinálva magukból.

Mindez miért? A történelem során hatalomért, befolyásért, pénzért és nőkért dúltak háborúk, esetünkben az utóbbitól eltekinthetünk. A legerősebb szurkolói csoportok vezetői viszont a szigorítások bevezetésééig komoly befolyással rendelkeztek több klubnál is, bejáratosak voltak az öltözőbe, edzőket buktathattak meg, sokakat terrorizálhattak, mindezt azért, hogy üzleti érdekeiket érvényesíthessék. Érthető, ha prüszkölnek az új rend ellen, amelynek kárvallottjai lettek.

Nem túl eredeti Martin Luther Kinget idézni, de van egy álmom. Arról, hogy fradista és újpesti a meccs előtt és után sálakat cserél egymással nagy barátságban, nem kell lezárni a fél fővárost, mert mérkőzés van, a lelátókon nem tűnnek fel náci jelképek, nem pirulunk bele az onnan érkező obszcenitásba; és egy emberi futballkultúra kialakulása feleslegessé teszi a kártyát, s a regisztrációt egyaránt. Ám amíg a felek közül senki sem játszik tisztességesen, csal, blöfföl, törvényt sért, ez csak álom marad.”