Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
Egy-egy válságnak mindig vannak fundamentális okai, de a kirobbanásának – és különösen az eszkalációjának – szinte minden esetben érzelmi kiváltói, illetve tömegpszichózisbeli feltételei is lehetnek.
„Bár nem az írásunk fő témája, mégis fontos leszögezni, hogy Magyarország sebezhetősége nagyon sokat javult az utóbbi időben. Az adósságállományunk ugyan enyhén, de csökkenő pályán van – ami ritka, mint a fehér holló –, ráadásul a hazai finanszírozottsága ezen adósságnak minden reményt meghaladóan hónapról hónapra arányaiban is nő. Kedvezőek a növekedési és foglalkoztatási adatok is. Összességében megállapítható, hogy hazánk látványosan lépett előre a 6-8 évvel ezelőtti, nagyon sérülékeny pozíciójából, s ma már nem nevezhető sérülékeny országnak. (Igen fontos siker még az erőteljes exportnövekedés, illetve fizetésimérleg-javulás, ami kiváló alapot biztosított arra, hogy az egész hazai bankrendszert és társadalmat gúzsba kötő devizahiteles-probléma megoldódjon.)
A nemzetközi helyzetre visszatérve a »növeli, ki elfödi a bajt« illyési tünetén kívül számos aggasztó jelet tapasztalhatunk az elmúlt időszakban. Ilyen a kínai motor folyamatos teljesítményvesztése: a közelmúltbeli 8-10 százalékos növekedés helyett már hivatalosan is 6 százalék körüli szintről beszélnek a kínaiak. Ráadásul az ottani statisztikai adatszolgáltatás vetekszik a göröggel… Nagyon furcsa ugyanis, hogy egy-egy időszakról szinte mindig elsőként közölnek adatokat, s azokat később sem korrigálják… Sorra hallani a kontinensnyi országban lufiveszélyekről: először az ingatlanok, majd az állami vállalatok, azt követően a kínai tőzsde esetében, s nem tudni, mikor s hol folytatódik a sor. Most éppen a kínai fizetőeszközt, a jüant értékelték le, aminek könnyen lehet, hogy világszerte számos tovagyűrűző negatív hatása lesz.
Az Egyesült Államok is tartogat meglepetéseket. Meghirdették a korábban említett mennyiségi lazítás (lényegében pénznyomda – azaz dollárnyomtatás) kivezetését, s a közelgő választási időszak sem olyan periódus, amikor racionális válságkezelésre vagy egyáltalán takarékos gazdálkodásra van mód. (Az Egyesült Államok – s ezt kevesen tudják – adósságállománya meghaladja a GDP-jük 100 százalékát, bár ezt a dollár korlátlan nyomtatási lehetőségével együtt kell értékelni…) Az, hogy Kína szemmel láthatóan váltott – s nem vesz, hanem elad amerikai államkötvényeket –, szintén rosszat jelent. Az Európai Unió pedig még inkább növekedési problémáktól szenved, melyet még »megfejel« a görög válság s a ma még felbecsülhetetlen hatású és következményű menekültáradat is.”