Szent István (intelmek nélkül)

„István korában előbb volt valaki »szatmári«, mintsem »magyar«. És ezt a »magyart« még az osztályöntudat is megelőzte akkor, vagyis fontosabb volt, hogy »nemes vagyok«, „pap vagyok«, vagy éppen »paraszt vagyok«, mintsem hogy »magyar vagyok«. A »magyar vagyok« volt a legutolsó tényező. Így tehát, nem árt tudnunk, hogy Natio Hungarica tagja csak a nemesség és a papság volt, és e Natio Hungarica tagja lehetett egy német vagy egy olasz vagy francia nemes is, ám egy »magyar« paraszt nem.

Így tessék érteni az »idegenek gyámolítását«. Ők azok a királyi udvarnak »hasznot hajtó«, a királyi hatalmat és a központi államot védelmező nemesek, lovagok, papok vagy éppen tudósok, akik a Natio Hungarica tagjaivá válhatnak. Ők azok, akik ha naponta kétezer muszlim lépte volna át a határt, a királyi szót hallva és a véres kard körülhordozása nyomán lesiettek volna a déli gyepűhöz, és lemészároltak volna minden beözönlő muszlimot. Mint legelsősorban is idegent, vagyis nem katolikust.

Így kéretik idézgetni az Intelmeket, idióták!”