Az „Artizán pék vagyok” című, vaskos album több mint receptgyűjtemény: szerelmes levél az élethez

Ha valakit igazán meg akarsz ismerni, kérdezd az anyukáját – lehetett volna ez is a mottója annak az eseménynek, amelyen bemutatták Fekete Gergő könyvét. Az Artizán pékség alapítója nem árult zsákbamacskát a vaskos album tartalmát illetően, a címbéli megállapítást – „pék vagyok” – pedig az édesanyja is megerősítette, amikor elmesélte, hogy a fia már kis korában a pesterzsébeti panelben is folyton éttermeset játszott. Egészségügyi dolgozó és autószerelő szülők gyerekeként, erre vonatkozó családi előkép nélkül. Leszámítva talán a kamaszkori muravidéki, közelebbről zsitkóci nyarakat. Ott, a nagymama szülőfalujában minden megvolt, ami a jó élethez kell: hetente egyszer pedig

Ez az emlék ült-e olyan mélyen, hogy abból sok év múlva Gergő kovászos- kenyér-forradalomban való részvétele lett, nem tudni. Mindenesetre a tizenkét év skóciai vendéglátóipari tapasztalatszerzés és ki tudja, mennyi házi kenyérsütési kísérlet után hazaköltöző fiatalember vett egy mély levegőt, és alig túl a harmincon, 2015-ben Budapesten, egy Hold utcai üzlethelyiségben megnyitotta az első pékségét és kávézóját. Mondanánk, hogy tele kézműves termékekkel, ha nem volna olyan szörnyen elcsépelt ez a jelző. De az biztos, hogy aki azóta csak egyszer is kóstolta az Artizán helyben készült péksüteményeit, köztük a védjeggyé vált kardamomos tekercset, az pontosan érti, mi a különbség divat és állandóság között. 

Közben eltelt egy évtized, és nem csupán néhány másik egység – köztük a Nádor utcai Mamie cukrászda – született meg, de Gergő kisfia, Bercel is megérkezett. Édesapja neki ajánlja a nyitás tízéves évfordulójára megjelent dús kötetet is, amely a közel kilencven recepten túl – kenyerek, kalácsok, piték, kekszek, lángos, kifli, vajas kelt tészta, a híres zsitkóci perec és még hosszan sorolhatnánk – remek étel-, sőt életfotókat is tartalmaz, illetve

Mindezeken és a kapcsolódó néhány történeten keresztül pedig egy ritka szemléletet is, amely szerint „a sütés nem rutin, hanem öröm és jelenlét. Arról szól, ami a pékség lényege: az alapanyagról, az időről, a folyamatok ritmusáról, és végső soron arról, amit létrehozunk, alkotunk”. 

Fekete Gergő: Artizán pék vagyok. Booklab, 2026

Nyitókép: Artizán Budapest