Mik vannak: áramot lopott egy Balaton-parti pékség koszovói tulajdonosa

A férfi megbízott valakit, hogy a mérődoboz zárópecsétjét bontsa meg és alakítsa át a mérőórát.

Aki csak egyszer is kóstolta az Artizán helyben készült péksüteményeit, köztük a védjeggyé vált kardamomos tekercset, az pontosan érti, mi a különbség divat és állandóság között.

Ha valakit igazán meg akarsz ismerni, kérdezd az anyukáját – lehetett volna ez is a mottója annak az eseménynek, amelyen bemutatták Fekete Gergő könyvét. Az Artizán pékség alapítója nem árult zsákbamacskát a vaskos album tartalmát illetően, a címbéli megállapítást – „pék vagyok” – pedig az édesanyja is megerősítette, amikor elmesélte, hogy a fia már kis korában a pesterzsébeti panelben is folyton éttermeset játszott. Egészségügyi dolgozó és autószerelő szülők gyerekeként, erre vonatkozó családi előkép nélkül. Leszámítva talán a kamaszkori muravidéki, közelebbről zsitkóci nyarakat. Ott, a nagymama szülőfalujában minden megvolt, ami a jó élethez kell: hetente egyszer pedig
„Margit néni félrehúzta a parazsat, a kemence forró, hamvas kövét vízbe áztatott kukoricapemettel megtisztította. A hatalmas vekniket aztán öreg lapáttal vetette be egymás után. Sültek a kenyerek, közben készültek már a perecek. Kacsatollal kente az aranysárga tojást rájuk, mielőtt a füstös kemencébe kerültek. Kenyérillat, meleg perec, boldogság”.

Ez az emlék ült-e olyan mélyen, hogy abból sok év múlva Gergő kovászos- kenyér-forradalomban való részvétele lett, nem tudni. Mindenesetre a tizenkét év skóciai vendéglátóipari tapasztalatszerzés és ki tudja, mennyi házi kenyérsütési kísérlet után hazaköltöző fiatalember vett egy mély levegőt, és alig túl a harmincon, 2015-ben Budapesten, egy Hold utcai üzlethelyiségben megnyitotta az első pékségét és kávézóját. Mondanánk, hogy tele kézműves termékekkel, ha nem volna olyan szörnyen elcsépelt ez a jelző. De az biztos, hogy aki azóta csak egyszer is kóstolta az Artizán helyben készült péksüteményeit, köztük a védjeggyé vált kardamomos tekercset, az pontosan érti, mi a különbség divat és állandóság között.

Közben eltelt egy évtized, és nem csupán néhány másik egység – köztük a Nádor utcai Mamie cukrászda – született meg, de Gergő kisfia, Bercel is megérkezett. Édesapja neki ajánlja a nyitás tízéves évfordulójára megjelent dús kötetet is, amely a közel kilencven recepten túl – kenyerek, kalácsok, piték, kekszek, lángos, kifli, vajas kelt tészta, a híres zsitkóci perec és még hosszan sorolhatnánk – remek étel-, sőt életfotókat is tartalmaz, illetve
az egyes lisztfajtákról és a kenyérsütés teljes folyamatától is átlátható útmutatót kapunk.
Mindezeken és a kapcsolódó néhány történeten keresztül pedig egy ritka szemléletet is, amely szerint „a sütés nem rutin, hanem öröm és jelenlét. Arról szól, ami a pékség lényege: az alapanyagról, az időről, a folyamatok ritmusáról, és végső soron arról, amit létrehozunk, alkotunk”.
Fekete Gergő: Artizán pék vagyok. Booklab, 2026
Nyitókép: Artizán Budapest