Itt a német nyugdíjreform, erre sandíthat a Tisza-kormány

Miután sem tavaly ősszel, sem idén tavasszal nem valósult meg a „reformok ősze” és a „reformok tavasza” a tartós stagnálásban ragadt Németországban, idén nyárra elkészült javaslataival a nyugdíjreformért felelős bizottság. A sietség nagy, mert Németországnak a lyukas nyugdíjkassza hatalmas gondokat okoz: az ifo Institut gazdaságkutató intézet kutatása alapján

A helyzet pedig folyamatosan romlik, 2040-re egy nyugdíjas eltartását mindössze két aktív keresőnek kell majd kitermelnie.

A Friedrich Merz kancellár, Bärbel Bas munkaügyi és szociális miniszter, valamint a munkacsoport tagjai által tegnap bemutatott nyugdíjreformterv úgy helyezné új alapokra a német nyugdíjrendszert, hogy az a lehető legkevésbé fájjon. A terv főbb pontjai a következők:

• 2031-ig fennmarad a 48 százalékos „nyugdíjszínvonal”, azaz az átlagnyugdíj az átlagkereset 48 százalékán marad, a nyugdíjak a keresetekkel együtt emelkednek. 2032-ben viszont ismét elengedik ezt a szabályt, és visszaáll a korábbi rendszer, amelyben a nyugdíjszínvonal a nyugdíjba vonulók és az újonnan munkába állók arányát követte, így a nyugdíjemelések mértéke gyakran elmaradt a keresetek emelkedésétől.
• Bevezetik a tőkepiaci nyugdíjfedezetet: a bruttó bér 1-1 százalékkal nő a munkaadók és a munkavállalok által fizetendő nyugdíjjárulék, és ezt az összesen 2 százalékot egy tőkealapba fektetik, melynek hozamai 2040-től hozzájárulnak majd a nyugdíjszínvonal emeléséhez. A hamarosan nyugdíjba vonuló késő ötveneseket, kora hatvanasokat, akiknek ez a rendszer kiadást jelent, de már nem hoz semmit, egy kompenzációs mechanizmus kárpótolja.
• Automatikusan emelkedik majd folyamatosan a nyugdíjkorhatár 2032-től egy képlet alapján: minden év, amivel a születéskor várható élettartam statisztikai értéke nő, nyolc hónapnyi plusz munkaidőt és négy hónapnyi plusz nyugdíjban töltött időt jelent majd, azaz a nyugdíjkorhatár a várható élettartam növekedésének kétharmadával nő. Ez a lépés is a nyugdíjkassza egyenlegének kiegyenlítését szolgálja, valamint megspórolja a politikusoknak a nyugdíjkorhatár emeléséről szóló politikai döntések ódiumát.
• Megszűnik a korkedvezményes nyugdíj 45 éves szolgálati idő után, a 35 éves szolgálati idő után járó korkedvezményes nyugdíj korhatára pedig 63 helyett 64 évre emelkedik; emelkedik a nyugdíj előtt állók kedvezményes részmunkaidős foglalkoztatásának korhatára is, 55-ről 58 évre.
• Az eddig az állami nyugdíjkasszába való befizetést „megúszókat” bevonják a járulékfizetésbe: a jelenlegi egyéni vállalkozók választhatnak, hogy belépnek-e, de az újonnan egyéni vállalkozókká válóknak kötelező lesz; hasonlóan kötelező lesz az állami nyugdíjkasszába való befizetés a parlamenti képviselőknek és a részvénytársaságok igazgatóságai elnökei számára, valamint bevonják a járulékalapba a kis óraszámú mellékállásokból származó jövedelmet is (kivéve a diákok és hallgatók esetében). A köztisztviselők ebben a körben még megússzák, de hamarosan ők is számíthatnak arra, hogy bevonják őket az állami nyugdíjkassza járulékfizetőinek körébe.

A német nyugdíjreform egész Európát érintő gazdasági hatásain kívül már csak azért is jelentős fejlemény, mert bár az előző kormány elzárkózott a nyugdíjrendszer reformjától,

melynek ajánlásai az új hétéves költségvetés időszakában a Bizottság és a nettó befizető tagállamok szándéka szerint kötelezővé válnának az uniós pénzekhez való hozzáféréshez.

A német nyugdíjreform tehát – valamint mindazon nyugdíjreformok, amelyek az uniós tagállamokban a következő időszakban megszületnek – példaként szolgálhatnak a magyar nyugdíjreformhoz is.

Nyitókép: AFP/Filip Singer