A gazdaság felülírta a migrációs félelmeket Svájcban, de a vita korántsem ért véget – szakértő a Mandinernek

A június 14-én rendezett svájci népszavazáson a választók többsége elutasította azt a kezdeményezést, amely 10 millió főben szabott volna felső korlátot az ország népességének. A javaslat értelmében Svájc lakossága 2050-ig nem haladhatta volna meg a 10 millió főt, és amennyiben a népesség mégis túllépte volna ezt a küszöböt, a szövetségi kormánynak olyan intézkedéseket kellett volna hoznia, amelyek csökkentik a bevándorlást, végső esetben pedig akár nullára korlátozzák azt, és felmondhatta volna az Európai Unióval kötött, a személyek szabad mozgását biztosító megállapodást is.

A referendumot a bevándorlás korlátozását régóta zászlajára tűző Svájci Néppárt (SVP) kezdeményezte, mert úgy vélik, hogy az ország csak a migráció jelentős visszafogásával tudja megőrizni életminőségét és gazdasági stabilitását.

A svájci választók azonban végül nem osztották ezt az álláspontot:

• a szavazók 54,79 százaléka elutasította a javaslatot,
• amelyet 45,21 százalék támogatott.

A részvételi arány 58,86 százalékos volt, ami svájci viszonylatban kifejezetten magasnak számít.

Dócza Edith, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője a Mandinernek adott interjújában arról beszélt, hogy bár a kezdeményezés elbukott, a migráció kérdése továbbra is meghatározó politikai témának számít az alpesi államban.

Mi volt a népszavazás tétje?

A referendum középpontjában az úgynevezett „10 milliós Svájc” kezdeményezés állt. A Svájci Néppárt azt szerette volna elérni, hogy az ország lakossága hosszabb távon ne növekedjen tízmillió fő fölé. A javaslat értelmében a kormánynak már 9,5 millió állampolgár elérésekor korlátozó intézkedéseket kellett volna kidolgoznia, tízmillió főnél pedig gyakorlatilag zéró nettó bevándorlási politikára kellett volna áttérnie.

Dócza Edith szerint, bár a migrációval kapcsolatos referendum végül elbukott, már önmagában a részvételi adatok is árulkodóak:

Hozzátette ugyanakkor, hogy a magas részvételt részben az is magyarázza, hogy az adott napon több kérdésben is tartottak referendumot, ráadásul Svájcban hagyományosan erős a közvetlen demokrácia intézménye és a népszavazások kultúrája.

A gazdaság döntött

A kampány során a Svájci Néppárt elsősorban arra hivatkozott, hogy a gyors népességnövekedés egyre nagyobb nyomást helyez az országra. Érvelésük szerint

• a lakhatási válság,
• az infrastruktúra túlterheltsége,
• a szociális rendszerekre nehezedő nyomás és
• a természeti erőforrások korlátozottsága

egyaránt indokolttá teszi a migráció visszaszorítását.

A választók többsége azonban végül más szempontokat helyezett előtérbe. Dócza Edith szerint a referendum kimenetelét alapvetően az döntötte el, hogy a svájci gazdaság ma jelentős mértékben függ a külföldi munkaerőtől.

A szakértő rámutatott: a bevándorlók elsősorban

• az építőiparban,
• a vendéglátásban és
• az egészségügyben

töltenek be kulcsszerepet.

Bizonyos szakmákban – például a kőművesek vagy a padlóburkolók körében – a külföldiek aránya a 60 százalékot is elérheti. Ez különösen amiatt fontos, mert az alpesi országban egyre több ingatlan épül, és az állam is prioritásként kezeli az építőipart.

Az egészségügyben szintén nélkülözhetetlenné váltak a bevándorlók: 2010 és 2020 között nagyjából 188 ezer munkahely jött létre a szektorban, amelyek nagyjából egyharmadát európai vagy az Európai Szabadkereskedelmi Társulás országaiból érkező munkavállalók töltötték be, húzta alá a szakértő. Hozzátette: a Genfi-tó partvidékén található egészségügyi intézmények különösen népszerűek ilyen szempontból, és ezekbe napi szinten ingáznak Olaszországból és Franciaországból a dolgozók. Ezen felül a svájci orvosok több mint 40 százaléka külföldi állampolgár, ezek fele pedig Németországból érkezett.

– adott választ a szakértő arra a kérdésre, hogy a gazdasági érdekek domináltak-e a népszavazáson.

A vezető elemző szerint ez nem új jelenség, hanem legalább egy-másfél évtizede meghatározza a svájci döntéshozatalt. Arra is rámutatott, hogy ugyan az ország nem tagja az Európai Uniónak, és ezért nagyobb mozgástérrel rendelkezik a bevándorlás szabályozásában, gazdasági szerkezete azonban hasonló problémákkal szembesül, mint a legtöbb nyugat-európai állam.

A szakértő szerint különösen azokban a szakmákban jelentkezik munkaerőhiány, amelyeket a helyi lakosság egyre kevésbé vállal, miközben

Tényleg ez lett volna a „svájci Brexit”?

A referendum nemcsak a bevándorlásról szólt, hanem közvetve Svájc és az Európai Unió kapcsolatáról is. A nyugati sajtó és a közvélemény egy része ezért „svájci Brexitként” emlegette a kezdeményezést, arra utalva, hogy a szabad munkaerő-áramlás korlátozása könnyen feszültségeket okozhatott volna Brüsszellel, és egyfajta szakításként lett volna értelmezhető a kontinentális államszövetséggel.

„Abszolút helytállónak látom ezt a meghatározást” – fogalmazott Dócza Edith a párhuzammal kapcsolatban. A szakértő emlékeztetett: egy ilyen, a bevándorlást drasztikusan korlátozó reform nemcsak politikai, hanem gazdasági következményekkel is járt volna. A Svájc és az Európai Unió közötti kapcsolatok romlása mellett munkaerőpiaci problémák is megjelenhettek volna, különösen azokban az ágazatokban, amelyek ma nagymértékben a külföldi munkavállalók jelenlétére alapulnak.

– mutatott rá a vezető elemző.

A migráció árnyoldalai is jelen vannak

Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a Svájci Néppárt által felvetett problémák ne léteznének. A szakértő szerint Svájcban is megfigyelhetők azok a jelenségek, amelyek Nyugat-Európa más országaiban folyamatos társadalmi, közéleti és közbiztonsági feszültségeket generálnak:

• a menekültügyi rendszerrel való visszaélések,
• az integráció nehézségei vagy
• a párhuzamos társadalmak kialakulásának veszélye.

Dócza Edith felidézte, hogy a svájci hatóságok az elmúlt időszakban kénytelenek voltak szigorítani a menedékkérők külföldi utazására vonatkozó szabályokat. Ennek oka az volt, hogy rendszeresen előfordult, hogy olyan emberek, akik arra hivatkozva kaptak menekültstátuszt, hogy hazájukban üldöztetés fenyegeti őket, ennek ellenére később időről időre, rendszeresen hazalátogattak.

Az új korlátozásokat az ukrán menedékkérőkre is kiterjesztették, mivel őket is rendszeresen hasonló visszaéléseken érték.

A szakértő szerint ugyanakkor ez a probléma nem kizárólag Svájcban jelent meg, hanem más európai országokban is visszatérő viták tárgya. Akárcsak a migrációs hátterű, nem európai bevándorlók által időnként kirobbantott erőszakos zavargások ügye.

A migrációval kapcsolatos nemzet- és közbiztonsági, illetve társadalmi aggályok tehát továbbra is léteznek, ami részben magyarázza azt is, hogy a referendum végül rendkívül szoros eredményt hozott:

– hangsúlyozta Dócza Edith, aki szerint ugyanakkor a harmadik világból – főleg Szíriából – érkezők egyelőre korántsem jelentenek akkora gondot Svájcban, mint Nyugat-Európa más államaiban.

Nem látszik egyértelmű földrajzi mintázat

A népszavazás eredményeit kantonokra bontva vizsgálva első pillantásra feltűnő, hogy az ország meglehetősen megosztott képet mutatott a kérdésben, függetlenül attól, hogy az adott térségben mekkora volt a bevándorlók aránya.

Dócza Edith szerint azonban a végeredményből nehéz egy, megfellebbezhetetlen tanulságot levonni:

– szögezte le.

A szakértő úgy látja, Svájc sajátos helyzetben van Európában: szerinte amiatt, hogy az ország nem tagja az EU-nak, és emiatt a már említett nagyobb szabályozási szabadsággal bír, a társadalom különböző részei is másképp érzékelik a migráció előnyeit és problémáit, mint a tényleges tagállamok polgárai.

Melyik az erősebb szempont?

A vezető elemző hangsúlyozta, hogy a referendum kampánya tulajdonképpen két eltérő jövőkép ütközéséről szólt.

A Svájci Néppárt szerint a gyors népességnövekedés hosszabb távon veszélyezteti az ország hagyományos életformáját, túlterheli az államot és fokozza a lakhatási problémákat.

Az ellenzők ezzel szemben azt hangsúlyozták, hogy a bevándorlás korlátozása maga idézne elő gazdasági és társadalmi válságot.

Dócza Edith szerint a választók többsége végül az utóbbi érvelést fogadta el, és „még mindig sokkal előrébb helyezik a gazdasági érdekeket”.

A fiatalok sem gondolkodnak egységesen

A migráció kérdésében gyakran felmerül, hogy a fiatalabb generációk nyitottabban viszonyulnak a bevándorláshoz, míg az idősebb korosztályok inkább a korlátozások hívei. A svájci népszavazás eredményei azonban ennél jóval árnyaltabb képet mutatnak.

Dócza Edith szerint bár bizonyos generációs különbségek valóban léteznek, ezek önmagukban nem magyarázzák a referendum végkimenetelét.

A szakértő rámutatott, hogy Svájcban a migráció kérdése már évtizedek óta a politikai viták középpontjában áll, ezért a különböző korosztályok tagjai is sokkal tudatosabban viszonyulnak hozzá, mint számos más európai országban:

A referendum eredménye alapján inkább az látszik, hogy a gazdasági megfontolások és a migráció következményeinek eltérő megítélése befolyásolta a szavazókat, mintsem a klasszikus generációs törésvonalak.

Tényleg túl magas a külföldiek aránya?

A kampány egyik legfontosabb érve az volt, hogy Svájc lakosságának közel harmada külföldi állampolgár. A Svájci Néppárt szerint ez hosszabb távon fenntarthatatlan folyamatokat indíthat el.

A hivatalos statisztikák szerint a külföldi állampolgárok aránya ma már 27–28 százalék körül mozog, ami európai összehasonlításban is rendkívül magasnak számít. Dócza Edith szerint azonban önmagában ez a szám nem feltétlenül árul el mindent.

A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a külföldi állampolgárok legnagyobb hányada esetében olyan munkavállalókról van szó, akik hosszabb ideje az országban élnek és dolgoznak.

– emelte ki, hozzátéve, hogy a svájci állampolgárság az egyik legnehezebben megszerezhető Európában. Akinek ezt sikerül elérnie, az minden valószínűség szerint egy teljesen integrálódott személy.

Ugyanakkor a vezető elemző azt is kiemelte: nem tudni pontosan, hol van az a bevándorlási arány, amelynél már az identitásbeli kérdések felülírják a gazdasági megfontolásokat. Pláne egy ennyire speciális társadalmi berendezkedésnél – kis területű, alacsony népességű, vendégmunkára épülő gazdasággal bíró ország –, mint a svájci. A jelenlegi szavazás szerinte arra is rávilágított, hogy az alpesi ország még nem érkezett el ehhez a „törésponthoz”.

A referendum kapcsán az is felmerült – főleg a svájci viszonyokat felületesen ismerő kritikusok részéről –, hogy a szavazás végeredményét maguk a bevándorlók is befolyásolhatták. A voksoláson azonban kizárólag a svájci állampolgársággal rendelkezők vehettek részt, így a véleménynyilvánítás autentikusnak tekinthető.

Nem először döntöttek migrációs kérdésben

Azt sem érdemes elfelejteni, hogy Svájcban korántsem ez volt az első olyan referendum, amely a bevándorlás és a kulturális identitás kérdését érintette.

A legismertebb korábbi példa a 2009-es népszavazás volt, amelyen a választók többsége támogatta az új minaretek építésének tilalmát. Az ügy akkor világszerte komoly visszhangot váltott ki, és hosszú időre a svájci közélet egyik meghatározó témájává vált.

Dócza Edith szerint a mostani referendum részben ugyanabba a politikai hagyományba illeszkedik:

A szakértő szerint éppen ezért nem tekinthető rendkívülinek, hogy a Svájci Néppárt ismét népszavazási kezdeményezéssel próbálta napirenden tartani a kérdést.

Biztosan hallunk még a témáról

Bár a kezdeményezés végül elbukott, a migrációval kapcsolatos viták korántsem értek véget Svájcban.

A népszavazás eredménye azt mutatta, hogy a svájciak jelentős része továbbra is fogékonynak bizonyul a bevándorlás korlátozását célzó javaslatokra. A több mint 45 százalékos támogatottság arra utal, hogy a kérdéskör a következő években is meghatározó maradhat a svájci politikában.

Dócza Edith szerint a Svájci Néppárt nem fogja elengedni a migráció témáját, bár az, hogy a lakosságplafon koncepcióját mennyire tudják vagy akarják napirenden tartani, már kérdéses. Ennek kapcsán a szakértő rámutatott a mostani kezdeményezés következetlenségeire is:

Arra is rámutatott, hogy amikor idén tavasszal benyújtották a kezdeményezést, már akkor 9,1 millió fő volt Svájc népessége. Az első korlátozási lépcső bevezetéséhez pedig mindössze 400 ezer fős növekedésre lett volna szükség az elkövetkező 24 éven belül, ami korántsem tekinthető irreális forgatókönyvnek.

A vezető elemző szerint a Svájci Néppárt – amely jelenleg is az egyik legmeghatározóbb kormányzati tényező – biztosan nem fogja feladni a bevándorlásellenes álláspontját, a kérdés az, hogy ehhez milyen mértékű támogatottságot képes szerezni a jövőben.

Dócza Edith úgy véli, hogy egyelőre sem a migráció ellenzői, sem a támogatói nem tudtak olyan választ adni a másik fél érveire, ami végleg lezárhatná a vitát. Azt azonban nehéz megjósolni, hogy hosszú távon melyik fél álláspontja kerekedik majd felül.

***

Fotó: STEFAN WERMUTH / AFP