A jó szabály nem tizenkét év után küld el automatikusan mindenkit

„Képzeljünk el egy bankot, kórházat vagy energetikai vállalatot, amely szabályzatban rögzíti: tizenkét év után minden tapasztalt vezetőjét el kell küldenie, függetlenül a teljesítményétől. Ezt aligha neveznénk hatékony személyzeti politikának. A parlamentben mégis vonzó reformnak tűnhet ugyanez az elv, noha egy modern állam törvényhozása legalább olyan összetett szervezet, mint egy nagyvállalat.

A képviselői mandátumok korlátozása olcsó és népszerű reformnak látszik. A gyors politikusi rotáció azonban intézményi tudást tüntethet el, gyengítheti a parlament ellenőrző erejét, és bizonyos körülmények között még az állami kiadásokat is növelheti.

(...)

A mandátumkorlát könnyen lecseréli a névtáblát, miközben a családi, pártbeli vagy gazdasági hálózat érintetlen marad. Közben biztosan elveszi a választóktól annak lehetőségét, hogy egy jól teljesítő képviselőt tizenkét év után is megtartsanak, még akkor is, ha nagy többséggel újraválasztanák.

A merev plafonnál célzottabb eszköz lehet az egymást követő ciklusok korlátozása, majd egy kihagyás utáni visszatérés engedélyezése.

A bizottsági és frakcióvezetői posztok időkorlátja pedig csökkentheti a személyes hatalomkoncentrációt anélkül, hogy a parlament egy csapásra elveszítené a szakpolitikai tudást.

A nyitottabb párton belüli jelöltállítás, az előválasztás, a kampányfinanszírozás átláthatóbbá tétele és az egyenlőbb médiahozzáférés közvetlenebbül támadhatja a hivatalban lévők előnyét. A szigorú összeférhetetlenségi, lobbizási és vagyonnyilatkozati szabályok pedig a korrupciós és foglyul ejtési kockázatot célozzák, nem a tapasztalatot büntetik.

A politikai megújulás és az intézményi emlékezet nem egymás ellensége. Egy erős parlament egyszerre enged be kezdőket, tart meg középtapasztalattal rendelkező képviselőket, és őriz meg olyan veterán szakpolitikusokat, akik felismerik ugyanazt a költséges hibát, mielőtt az ország másodszor is elkövetné.

A jó szabály nem tizenkét év után küld el automatikusan mindenkit, hanem valódi versenyt teremt, leválthatóvá teszi a rossz képviselőket, és lehetőséget ad a választóknak a jók megtartására. A parlament ugyanis nem attól újul meg, hogy rendszeresen elfelejti, amit megtanult.” 

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert