Belfastban örökké izzani fog a parázs

„Belfast néhány nap után lecsendesedett. A szudáni migráns támadását követően napokig lángoltak az utcák, a rendőrség pedig képtelen volt biztosítani a rendet a zavargásokat túlságosan is jól ismerő városban. De minden felháborodás során eljön egy pont, amikor már nincs sok értelme az utcákon demonstrálni, hazamennek a tüntetők, és folytatódik az élet. A belfasti események tanulságait azonban le kell vonni, még ha ez általában el is marad. A jelek azt mutatják, hogy az Európát érintő migrációs hullám súlyos károkat okozott, a lakosságnak pedig valóban elege van abból, amit el kell szenvednie ennek következményeként. A kontinens legnyugatibb szegletében, Észak-Írországban is az asztalra csaptak, hiszen bár arrafelé az erőszak teljesen megszokott jelenség, az nem, hogy valaki egy ismeretlennek az utcán megpróbálja levágni a fejét. A támadó pedig szudáni, vagyis nagyon látványosan külföldi, afrikai. A reakció pedig természetesen az, hogy az összes fekete bőrű belfasti hirtelen veszélybe kerül, mert Európában azért nagyon nehezen tudják az emberek megkülönböztetni a különböző afrikai népeket. A rendőrség is nagyot hibázott, először szomáliaiként azonosította az elkövetőt. Márpedig Belfastban él egy viszonylag népes szomáliai közösség, akik azonnal rettegni kezdtek, teljes joggal, hogy tévedésből feléjük fog fordulni a helyi lakosság haragja. A média viszont imádja ezeket a helyzeteket. Mivel a szenzációkat hajhásszák, a belfasti események és azok következményei néhány napra el tudták foglalni a világlapok címoldalait is, letaszítva onnan a borzasztóan unalmas ukrajnai háborút vagy az iráni eseményeket. Belfast azért Európa, ráadásul múltja is van.”

Nyitókép: Paul Faith / AFP

***