Ventimiglia, Olaszország

„Ventimigliában most kiderül, hogy meddig tart a szolidaritás az EU-országok között. Nagyjából addig, hogy a jó dolgokon megosztozunk, a rosszakat pedig meghagyjuk a keletkezési állam sarának. Róma feje főhet a Líbiából tömegesen menekülők miatt − az unió értekezletek és munkaanyagok mellett sok segítséget nem nyújt. Mert ilyenkor azonnal szétesik az össznemzeti lelkesedés, Franciaország, Németország, Ausztria hirtelen visszagondol azokra az időkre, amikor még katona állt a határon, megóvva az anyaföldet a kintről jövő fenyegetéstől. Mert hiszen együtt vagyunk, de nem vagyunk egyek. Európa létezik, s mégse létezik. Nincsenek nagyon bölcs európai vezetők, akik tudják a közösség számára szükséges lépéseket; angol, német, francia és magyar vezetők vannak, akik ismerik a hazájuknak üdvös döntéseket, s céljuk, hogy ez másokat se sértsen nagyon.

A bevándorlás jelentette politikai válság tökéletesen alkalmas arra, hogy az eddig kialkudott pozíciókat és összhangot csorbítsa. A nagyon amatőr politikusok ezt is úgy fogják fel, mint amit statisztikusok meg tudnak oldani egy Excel-táblával, a még amatőrebb belpolitikai szereplők pedig ilyenkor muníciót látnak a tengeren áthajózó szerencsétlenekben. Igen, a politika valóban annak a tudománya, ki tudja megállapítani, miről is beszéljen az ember a boltban, de ezt okosan kell csinálni, érvekkel felvértezve, s nem a kommunikációs stábtól kérve az iránymutatást. Magyarország aggodalma az érkező rengeteg menekült jelentette helyezettől teljesen jogos. Portugáliáé, Svédországé, Nagy-Britanniáé is az. Egyik állam se szeretné, ha a társadalmi szerződés megkérdőjeleződne, ha megszokott életmódja megváltozna. Könnyű ilyenkor a jól bevált rasszizmussal vádolni azokat a politikai erőket − például a magyar kormányt −, amelyek veszélyként fogják fel a bevándorlók özönét, de ez csak egyszerű, borzasztó buta napi sárdobálás. Nem megoldást nyújt, hanem abban bízik, hogy szavazatot szerez. Hogy ellehetetleníti a kormányt, sarokba szorítja, és az meghátrálni kényszerül. Ez pedig hosszú távon akár teljes tizedszázalékos népszerűség-csökkenést fog eredményezni egyes közvélemény-kutatásokban a Fidesznél, a határ pedig nyilván a csillagos ég.”