Kötelező holokauszttörténet: dogmásítás a felsőoktatásban

Retorika, érveléstechnika, logika, írásgyakorlat. Ezek a fontos, alapvető készségtárgyak nem szerepelnek a pázmányos joghallgatók kötelező órarendjében. A holokauszttörténet viszont szerepelni fog. Ezután valaki jogász lehet anélkül, hogy szóban vagy írásban értelmesen érvelni, gondolkodni tudna; de anélkül, hogy holokauszttörténetből levizsgázna, nem kap diplomát.

Szuromi Szabolcs rektor keddi bejelentése szerint minden karon, tehát például az informatikus vagy a matematikus hallgatóknak is kötelező lesz a holokauszt történetéről szóló tárgyat elvégezni: csakúgy, mint az évek óta kötelező „katolikus hit alapjai” elnevezésű tárgyat – amit egyébként annyira vesz komolyan az egyetem, hogy csak az nem puskázza ki, aki nem akarja. Az egyetem minden karán általánosan kötelező két tárgy között azért van némi különbség. Egy katolikus egyetem joggal várja el, hogy a hallgatói ismerjék az értékrendjét és hitelveit: legalább nagy vonalakban az előadásokon halljanak ilyesmiről, ha már a vizsgára úgyis kipuskázzák. De hogy egy hasraütésszerűen – vagy talán inkább elvárásoknak való megfelelés jegyében – kiválasztott történelmi témát miért szükséges az egyházi egyetemen tanított hittan-jellegű kurzushoz hasonlóan kötelezőként bevezetni, az nehezen megfejthető.

Mi lehetett a célja ezzel az intézkedéssel a rektornak? Talán el akarja oszlatni azt a baloldalon elterjedt vélekedést, hogy a katolikus fiatalok antiszemiták? Ezt a feltevést sugallja az Index – meglehetősen etikátlan – posztja is, amelyben pázmányos hallgatók egy zárt Facebook-csoportjából kimásolt elégedetlenkedő kommentekkel támasztja alá, hogy „nem volt egy rossz döntés az egyetemtől a tantárgy bevezetése”. Egyrészt ezzel ellentétes tartalmú kommentekkel is bőven lehetett találkozni, de mi nem követjük az Index etikailag igen vitatható gyakorlatát, és nem fogunk zárt csoportokban zajló beszélgetéseket közzétenni.

Másrészt pedig önmagában attól valaki nem antiszemita, hogy – gimnáziumi történelemoktatással és a témát feldolgozó, kikerülhetetlen könyvek, filmek stb. ismeretével a háta mögött – nem akar még többet a holokauszt történetéről tanulni. Sőt az sem antiszemita, aki esetleg szeretné, ha eldönthetné, hogy ezt választott óraként felveszi-e – anélkül, hogy kötelező tárgyként lenyomnák a torkán.

Ha a katolikus egyetemen tanuló fiatalokat el akarják téríteni az antiszemitizmus útjáról (már ha valóban e felé tendálnának tömegesen, mert efelől is vannak kétségek), akkor kötelező holokauszttörténet helyett inkább a keresztényi szeretetre kellene a nagyobb hangsúlyt fektetni az oktatásban – és persze emellett, választott óraként hadd tanuljon mindenki a holokausztról is, akit érdekel. A történelem szakos hallgatókon kívül azonban ezt kötelezővé tenni érettségizett felnőtt emberek számára nem csak felesleges, hanem kontraproduktív is. Aki egyetemista, nyilvánvaló, hogy a közoktatásban már találkozott a 2. világháború és benne a holokauszt történetével. Miért kell egy komplett egyetem hallgatói tömegével átismételtetni a rég megtanultakat?

Külön „szépsége” az ügynek, hogy egy olyan történelmi eseménysor lesz kötelező anyag minden karon a Pázmányon, amellyel kapcsolatban még a teljesen nyílt tudományos vita lehetősége sem biztosított, mivel a Btk. bünteti a holokauszttagadást, amiben benne foglaltatik bizonyos részletek vagy számok vitatása is. Mikor az egyetemek mindinkább tömegképzést nyújtanak és az ötszáz fős előadások mellett egyre inkább háttérbe szorul a hallgatók kreativitása meg a szemináriumi viták, akkor ezzel a húzással ismét egy nagyot léptünk a dogmásodás felé. De legalább igaza van Ilan Mor izraeli nagykövetnek, tényleg egyedülálló a koncepció az európai felsőoktatásban, csak gratulálni tudunk.