A jelenlegi, fehér-feketében tálalt geopolitikai felállásban Brüsszelből s főleg Washingtonból nézve Románia a jó fiú, Magyarország pedig a rossz.
„El lehet azon vitatkozni, hogy igazságos-e az a brüsszeli, washingtoni hadjárat, amelyet a 2010-es megméretés után azonnal elindítottak – s tartósan folytattak – a kétharmados választói akarattal hatalomra jutott jobboldali kabinet ellen, de az azeri baltás gyilkos kiadatásával kezdődő, s az ukrajnai konfliktusban tanúsított kétértelmű magatartással folytatódó magyar diplomáciai mozgást észérvekkel nehéz megmagyarázni Európa kellős közepén. Elhitte volna valaki mondjuk két évvel ezelőtt, hogy Varsó jobban meg fogja érteni magát Bukaresttel, mint a magyar kormánnyal? Hogy Berlinben a lehető legnagyobb tisztelettel fogadják Klaus Johannist, Románia tavaly novemberben megválasztott szász származású államfőjét?
Most ott tartunk, hogy komoly román stratégák lazán összekötik a székely autonómiatörekvéseket Putyin Romániát destabilizálni kívánó állítólagos terveivel. Eduard Hellvig, a Román Hírszerző Szolgálat igazgatója kevéssel kinevezése előtt az orosz elnök trójai falovaként jellemezte a szerinte Moszkva befolyása alá került Magyarországot, amely veszélyt jelenthet az Európai Unióra. »A magyar–orosz mérgezett antant szorításában lévő Romániára hárul a legfontosabb szerep a térségben a demokrácia értékeinek megvédésében« – írta a belső elhárítás vezetője. Korábban is hallottunk már érdekes megállapításokat Bukarestből, a gond most csupán az, hogy ezekre a vélekedésekre komoly fogadókészség van az orosz expanziótól tartó Európában. Azaz a jelenlegi, fehér-feketében tálalt geopolitikai felállásban Brüsszelből s főleg Washingtonból nézve Románia a jó fiú, Magyarország pedig a rossz. Ideje ahhoz is hozzászokni, hogy ebben a nemzetközi környezetben gyakorlatilag lehetetlen eredményesen fellépni az erdélyi magyarok jogkövetelései érdekében.”