A legfelháborítóbb ebben: az, hogy Orbán Viktornak borsódzik a háta a gyönyörtől, amikor egy Nazarbajev-félével pettinggel, miközben a magyar nép barátságáról és partnerségéről biztosítja,egyáltalán nem ennek a kamu, genealógiai rokonságnak szól. Hanem annak a csodálatnak, amely egy vérbeli illiberális, a demokráciát foltokban sem tartalmazó, elnyomó rezsimnek szól. Mindez Orbán úgynevezett diktatúra-irigységének a megfogalmazódása, miszerint: de jó neked, Nurszi, hogy ilyen könnyen tető alá hoztad ezt a diktatúrát. Bezzeg nekem mennyi bajom van ezekkel a brüsszeli nemrokonokkal, minden lépésemet figyelik, a szaros pénzüket sem lehet Quaestorilag eltüntetni. Vigyázni kell a formára, állandóan pávatáncolni kell. Nem lehet sortüzet leadni az alkotmánybírákra, szép lassan lehetett csak a sajátjaimat beültetni a geci függetlenek helyére. Nálunk a nem rokon Európában nem úgy van az, hogy csak úgy kinyírjuk az ellenzéki médiát, hatóságot kellett létrehozni, hogy finoman, szép sorban fojtsa meg, és még az sem volt elég. Hallottál te már olyanról, hogy reklámadót kell kivetni rájuk, mert nem hajlandóak kussolni? Paksot is alig tudjuk lenyomni a torkukon, Vlagyimir se akarta elhinni. Az istenadta meg utcára is vonult az internetadó hallatán, szóval nem megy ez olyan könnyen, de rajta vagyunk az ügyön. A bankok kivéreztetése jó úton halad, Lőrinc meg a haverok pedig szép lassan felvásárolják Magyarországot, úgyhogy előbb-utóbb sínen leszünk.”