A szegényellenesség dívik a Fidesz erdélyi csatlósainál is

„Az ugye világos, hogy az egész ötlet nettó marhaság, demagóg maszlag, a kérdés csak az, hogy minek előjönni vele? Az én tippem az, hogy a jelenlegi szegényellenesség egyenes folyománya az itthoni és határon túli magyar jobboldal nacionalizmusának. Magyarországon a nemzeti maszlag és a szegénységben élők stigmatizálása kéz a kézben jár, hogy elfedje  a politikai elitek ötlettelenségét, a kizsákmányoláson és a puszta önérdek-szolgálaton túl. Erdélyben Trianon óta voltak visszatérő kísérletek arra, hogy a kisebbségi nacionalizmust valamilyen szociális programmal is egybekössék, de ezek rendre alulmaradtak a szimbolikus politizálással szemben. A kisebbségi társadalom megteremtésének igénye kizárta annak lehetőségét, hogy szegények felemeléséről, egyenlőségről beszélhessenek a politikai és kulturális elitek, főleg azért, mert e párhuzamos társadalom megteremtésének eszméje mélyén kimondatlanul végig ott bujkált a magyar felsőbbrendűségi érzés, illetve a Monarchia idején megszerzett gazdasági, társadalmi intézményes előnyök védelme. (Az egyenlőség eszméje tehát a szegényebbnek és alsóbbrendűnek vélt románokkal való egyenlősödést jelentette volna, ami ugye, viccnek is rossz, kedves magyar testvéreim!)

És bár az erdélyi magyarok gazdasági és társadalmi helyzete mára gyökeresen megváltozott, úgy tűnik, ezek az önsorsrontó tévképzetek továbbra is ott bujkálnak a magyar nacionalizmus mélyén. Antal Árpád, akit a kremlinológiai elemzések szerint a Fidesz azért építget, hogy sakkban tartsa az RMDSZ jelenlegi vezetését, és akár egy ponton ki is üsse azt, hűen követi a budapesti ideológiai irányvonalat: igaz magyar csak az lehet, aki jó nagyokat rúg az elesettekbe. Mert az elesett persze csak »idegen« lehet (cigány, román, stb.), és ha idegen, akkor nekünk magyar eliteknek nem kell vele foglalkoznunk, számukra is hasznos szociálpolitikát alkotnunk, folytathatjuk a harácsolást, kizsákmányolást. A szimbolikus politizálás, a zászlólengetés, az etnikai konfliktusok szítása úgyis hatalmon tart mindig. És a haza fényre derül.”