Három szó – így reagált Orbán Viktor a magyar válogatott sikerére!
A miniszterelnök a Facebookon gratulált.
Kitűnő szórakozás a politikusok fejére olvasni, miért nem azt csinálják kormányon, de hozzá kell tenni, közmédia terén a Fidesz-kormány sem tesz mást, mint az elődei, legfeljebb (közel) kétharmados hévvel és kevésbé burkolt formában.
„Ezért merült fel 2002 őszén az az ötlet – mondanom sem kell, hogy a jobboldal részéről –, hogy a közszolgálati televíziót kétfelé kellene osztani: az M1 lenne a kormányé, míg az M2 felett az ellenzék diszponálna. Ezt az elképzelést, ha jól emlékszem, Orbán Viktor dobta be a köztudatba, és olyan propagálói voltak, mint a polgári körös vonalon akkoriban feltűnt Kerényi Imre. Mindenki legnagyobb meglepetésére ebből nem lett semmi, ezért a Fidesz úgy döntött, hogy saját magánmédia-hálózat kialakításába kezd, amihez nem jött rosszul egy bizonyos Simicska Lajos háttértámogatása. A többi már történelem, és ez a történelem részben éppen a szemünk előtt íródik.
Amúgy érdekes belegondolni, hogyan is festene ma a köztévé, ha ez a koncepció valamilyen csoda folytán mégis megvalósul. Hiszen az elképzelés az akkori váltópárti berendezkedésre volt szabva, ma viszont nincsen egységes ellenzék, de még egységes baloldal se. A Fidesz akkori tervei alapján tehát leginkább úgy lehet elképzelni a mai M2-t, hogy a délelőtti műsort mondjuk a Jobbik adja, a baloldal azon vitatkozik, mi menjen délután, míg az éjjeli értelmiségi beszélgetések műsorsávja az LMP-nek marad. Közben az M1-en, mivel az a kormányé, minden köntörfalazás nélkül mehet a kormánypárti műsorkészítés. Nos, a Fidesz annyiból feltétlenül következetes, hogy az utóbbit meg is valósította, most már csupán az ellenzéki M2 várat magára.
Kétségtelen, hogy kitűnő szórakozás a politikusok fejére olvasni, miért nem azt csinálják kormányon, amit anno ellenzékben mondtak (ez az eszköz a parlamenti viták során is rendszeresen előkerül). De a tárgyilagosság kedvéért azt is érdemes hozzátenni, hogy a közmédia terén a Fidesz-kormány sem tesz mást, mint az elődei, legfeljebb (közel) kétharmados hévvel és kevésbé burkolt formában. És ha lehet is vitatkozni arányokról, illetve aránytalanságokról, az az egy bizonyos, hogy az ilyen típusú aggályok szigorúan a mindenkori ellenzékre korlátozódnak. Ha egyszer a mai ellenzéki pártok valamelyike alakít kormányt, lefogadom, hogy rögtön meg fog világosodni: nem is ördögtől való dolog ez a kormányzati hírtelevízió.”