De! A helyzet az, hogy ez az esemény is csak arra világított rá, a magyar társadalom és a zsidó közösség között vannak kibeszéletlen és zsigeri ellenérzések. És ne jöjjön nekem senki azzal, hogy a probléma csupán a magyarok antiszemitizmusa, mert az igazság az, hogy a hazai zsidóságban is jelen van a magyargyűlölet. Amíg nem vagyunk képesek ezekről a kérdésekről nyíltan, őszintén és higgadtan beszélni, addig marad minden ugyanígy, ahogy eddig volt. Megy tovább a gusztustalan sajtóhisztéria, a kettős mérce, a szőnyeg alá söprés, a kölcsönös vádaskodás. Mindenki mantrázza majd tovább a magáét. Addig az egyik térfélen minden zsidót magyarellenesnek, a másik térfélen minden magyart antiszemitának fognak tartani.
Nos, ha ez marad a felállás, abban én nem akarok részt vállalni, ahogy eddig sem tettem. Nincs bennem semmilyen megfelelési kényszer egyik irányba sem. Világos elképzelésem van az országról és a nemzetünkről, én erre akarok koncentrálni. Fontos dolgokra, valódi kérdésekre, és nem szeretnék energiát fordítani értelmetlen vitákra, értetlen emberekre és zsigeri indulatokra. Se itt, se ott.
Ha Köves Slomó valóban komolyan gondolja a találkozást, nagyon szívesen leülök vele egy vitára. Nem pálinkázni, mert az képmutatás lenne. De egy értelmes, higgadt és őszinte vita talán előbbre vinné az országot, és kiléphetnénk ebből a mókuskerékből, amelyet évtizedek óta tapos a két oldal.