„A reformok következtében felmerült a decentralizáció és a szubszidiaritás elvén alapuló feladatleosztás a püspöki konferenciák számára és az egyes egyházmegyék szintjére. Kirajzolódik-e már az, hogy milyen feladatok kerülhetnek át a kúriától az egyes püspöki konferenciák és egyházmegyék szintjére?
Természetesen nem, de az biztos, hogy vannak olyan témák, amelyekben a péteri szolgálat alapvető. A kúriát ugyanis nem egy civil hierarchia módjára kell elképzelni, hanem mint azoknak a szerveknek az összességét, akik a pápai primátus karizmájának a gyakorlását segítik, tehát tulajdonképpen szolgáltatást valósítanak meg az egyházmegyék javára.
Teológiailag az egyházban két alapvető szint létezik: az egyes egyházmegye, vagyis a részegyház; és az egyetemes egyház, amelynek az állandó és látható vezetője maga a pápa. Minden egyéb tehát – a kúriai tisztségektől a püspöki konferenciákig – történelmi, emberi jogalkotásnak, intézményfejlődésnek az eredménye, amelyeket az egyház jogosult megváltoztatni a hatásköröket illetően is. A püspöki konferenciák hatáskörét pedig kétféleképpen lehet változtatni: vagy úgy, hogy ami eddig a Szentszékhez tartozott, azt megbízás útján továbbadják, vagy pedig – és ez nem nagyon kívánatos – egyes püspököknek a meglévő hatáskörét megszorítani, fenntartani bizonyos jogokat a konferenciáknak.