Bazi nagy görög remény

„Az új görög kormányt pontosan az buktathatja meg, ami hatalomba repítette: a remény. Több okból is. Egyrészt meg kell felelniük saját, megszorításoktól és idegen diktátumoktól megcsömörlött népük várakozásainak. Ha képtelenek lesznek legkésőbb egy-másfél éven belül érezhető életszínvonal-emelkedést elérni, akkor a korábbi politikai elitet elzavaró tömeg haragja könnyen ellenük fordulhat. És ez még csak a kisebbik veszély.

A nagyobbikat már tegnap megfogalmazta a Financial Times, amely nem csak egyszerűen egy újság, hanem a nemzetközi nagytőke fontos üzenőfala is. A lap egyik szerzője azon parázik, hogy, ha Athénnak enged az Unió és az IMF, akkor ez a példa ragadós lehet, és az »beláthatatlan következményekkel járhat«. Vagyis Cipraszék sikere utat mutathat a többi, visszafizethetetlen hitelek soha véget nem érő kamatait nyögő, évek óta csőd szélén egyensúlyozó országnak: igenis lehetséges más megoldás is, mint az újabb és újabb »a jövő érdekében hozott« megszorító csomagok. Igenis lehet nemet mondani a mindenkire ugyanazt az egybites neoliberális politikát ráerőltető IMF-nek. Igenis lehetséges a nem csak felelőtlenül felvett, de (amiről sokat kevesebbet beszélünk) felelőtlenül is adott kölcsönök törlesztésének újratárgyalása, sőt, akár még a felfüggesztése is. 

(...)

Ami Athénban köttetett, nem szerelmi frigy, még csak nem is érdekkapcsolat. Pusztán névházasság a zöld kártyáért – a jövőhöz. Hogy Görögország visszanyerje szuverenitásának legalább egy részét, hogy újra (nagyjából) urai legyenek saját sorsuknak. Hogy lehetőségük legyen eldönteni, hogy egy szekuláris, balos, szocialista, vagy egy keresztény és nemzeti alapokon szerveződő társadalomban akarnak-e élni. Hellasz nem egyik, vagy másik döntés mellett harcol – hanem a döntés jogáért. A mi jogunkért is. Én ezért, és csak azért szurkolok nekik.”