A megújuló energia Olaszországban II.

Balog Károly Olaszországgal és a megújuló energia felhasználásával foglalkozó írásának első részét itt olvashatják.

***

A megújuló energiaforrások kiaknázását világszerte kiemelt figyelemmel, egyben a környezeti-pénzügyi-gazdasági válságból való kibontakozás fontos eszközeként kezelik. Erre utal az a tény is, hogy az elmúlt évben az OECD-országokban üzembe helyezett új villanyáram termelő kapacitások mintegy 80 százaléka ilyen forrásokat hasznosít. E technológia hozzájárulhat az energiaszámlák csökkentéséhez; az ellátás külföldi függőségének mérsékléséhez; biztonságának javításához, nemkülönben a szén-dioxid (CO2) –kibocsátás és a környezetszennyezés csökkentéséhez egyaránt. Nem véletlen tehát, hogy az atomenergia hasznosítását népszavazással elutasított Olaszország – váltakozó kormányok mellett – határozott irányt vett a megújuló energia alkalmazásának kiterjesztésével járó előnyök kihasználására. Ezt támasztja alá az is, hogy az Európai Unió megfelelő programjában 2020-ra számára a villanyáram termelésben előírt 26 százalékos megújuló részarányt saját kezdeményezésére 35 százalékra emelték (ez az arány 2012-ben 28,2 százalék, 2013-ban már 32,9 százalék, a teljes energiatermelésben pedig közel 15 százalék volt). Az utóbbi két évben az így előállított villamos energia 84,8, illetve 104 TWó volt.

Olaszországban 2006 óta adnak közre az egész országot átfogó éves jelentést a megújuló technológiák fejlődéséről/terjedéséről és az ezzel összefüggő problémákról. Az éves beszámolók egységes kérdőívek alapján készülnek, az egyes településektől így beérkező adatokat pedig illetékes országos és regionális szakmai szervezetek adataival vetik egybe. A továbbiakban a jelentés főbb elemeiről adunk tájékoztatást.

A megújuló energia országos elterjedtsége, növekedés

Az elmúlt évben a megújulók hasznosítása fontos mérföldkőhöz érkezett: a jelentés lezárása időpontjában (2014. április) a nyilvántartott 8054 település mindegyikében működött legalább egy, ilyen technológiával üzemelő készülék és/vagy berendezés. Az impozáns, folyamatos fejlődést jól szemlélteti, hogy 2008-ban ez a szám 3190, 2010-ben már 6 993, 2011-ben 7 661, 2012-ben 7 896, 2013-ban pedig 7 937 volt. E folyamat technológiák szerinti alakulását és az alkalmazó települések számát az alábbi táblázat szemlélteti:

Kiemelt figyelmet érdemelnek azok a települések (29), ahol 100%-ban megújuló forrásokból termelik a lakosság által ott felhasznált elektromos és hőenergiát, nemkülönben azok, amelyek több villanyáramot állítanak így elő, mint amennyit a lakosság helyben felhasznál (immár 2629 település).

A megújuló energiatermelés alakulását az alábbi grafikon szemlélteti:

1. ábra. A megújulók hozzájárulása Olaszország villamos energia ellátásához (%)

Jelmagyarázat: Kékkel: a vízi energia részesedése, pirossal: a teljes megújuló termelés aránya a felhasználásban.

Mint látható, a vízi erőművek hozzájárulása a villanyáram termeléshez szezonális ingadozásokkal stagnált (jelentős kapacitás-bővítésre objektív okokból nem került/-hetett sor), de az összes többi megújuló technológia dinamikusan növelte teljesítményét.

Gazdasági összefüggések, szabályozás, célkitűzések

Miközben csökkent a legszennyezőbb, fosszilis energiahordozókat felhasználó villamos erőművek termelése (a csökkenés mértéke 2013-ban a 2007-es szinthez képest 85,8 TWó volt), és visszaesett az ilyen energiahordozók behozatala is, Olaszországnak sikerült teljesítenie a Kyotói Jegyzőkönyvben rögzített üvegházhatású gáz (ühg) kibocsátás csökkentési előirányzatot (2008-2012 között 6,5 százalék az 1990-es szinthez viszonyítva), a villanyáram piacán is beindult az árak mérséklődése. Ez főként a csúcsidőben üzemelő fényelektronikus napelem panelek terjedésének köszönhető, mivel így a legdrágábban termelő (és sokszor a leginkább szennyező) erőműveknél szüneteltetik/állíthatják le a termelést. A 2013-ban minden napi tarifasávban kimutatható árcsökkenésben ugyanis jelentős szerepet játszott a fotovoltaikus berendezések által ebben az évben termelt 22 TWó, nemkülönben a szélerőművek 15 TWó értékesítése is.

Jelentős mértékű volt a „tiszta” erőműveknél foglalkoztatottak számának növekedése is: 2012-ben az újonnan üzembe állított ilyen berendezések működtetésére 137 ezer főtt vettek igénybe, míg a meglévő összes többi villamos erőműnél 53 ezren dolgoztak. Noha 2013-ban a Passera Rendelet néven elhíresült intézkedés a fényelektronikus panelek üzembe állításának támogatását csökkentette és a többi megújuló technológiáét maximálta, ami az előző évi növekedési számok bizonyos mértékű mérséklődéséhez vezetett, előrelátóbb politika érvényesítésével e területen még óriási a kiaknázatlan potenciális lehetőség. Ezt állapítja meg egy, az olasz mérnöki kar központi szakmai szervezete keretében készült tanulmány, amely szerint 2020-ra – célirányos gazdaságpolitikával – a tiszta energiatermelésben foglalkoztatottak száma 250 ezerre, az energiahatékonyság javításában és az épületek szigetelésében dolgozóké pedig 600 ezerre lenne növelhető. Ezt támasztja alá Németország példája is, ahol a távlatilag kiszámíthatóbb szabályozásnak köszönhetően a megújuló energetikában foglalkoztatottak száma már elérte a 400 ezer főt. Arról nem is szólva, hogy e terület felfutása új szolgáltatások, köztük az épületek energetikai auditálása/minősítése, valamint újabb innováció/kutatás iránt támaszthat igényt. A válság miatt csökkenő gazdasági aktivitás mellett a megújulók térnyerésének, a decentralizált energiaellátás terjedésének is tulajdonítható, hogy az ország villamos energia mérlegében a kőolaj részaránya 2013-ban már alig 2,3 százalék, a szolgáltató szektor és a lakosság részesedése pedig az éves fogyasztásban együtt 55,3 százalék volt. E képet árnyalja, az utóbbi 10 év folyamán 5,5 millióval 37,5 milliósra bővült olasz gépkocsi állomány növekvő káros kibocsátása, valamint az áruszállítások immáron 94 százalékban közutakra kerülése, ami növelte a fosszilis energiahordozók (főleg a gáz és üzemanyagok) iránti keresletet is.

Érzékeny pont a megújuló energiaforrások jövőbeni szerepének elbírálásánál a kiaknázásuk kapcsán a villanyszámlába beépülő támogatás, ami az Istat adatai szerint 2013-ban a lakossági kiadások 0,3%-át vette igényben, míg ugyanebben az időszakban a fűtésre kiadásainak 5,2%-át fordította egy „átlagos” olasz család. A 2013-as lakossági villanyszámlában az energetikai komponens részesedése 52,8, a megújulóknak juttatott támogatásoké pedig 15,3% volt. Összehasonlításul, Németországban a megújulók támogatása a villanyszámlák összegének 20%-a, a CDU és az SPD által 2025-re kitűzött célkitűzés mégis a megújulók részesedését az ország energiafelhasználásában 40%-ban jelölte meg. Ennek kapcsán számolnak azzal is, hogy 2017-től a nagy erőművek termelte energia árát is szakosított tőzsdén állapítják meg, ami mérsékelni fogja az árakat, miközben a megújulók térnyeréséhez az import csökkenése (2012-höz képest 2013-ban 13,5%), a foglalkoztatás bővülése és a környezet állapotának javulása is kapcsolódik. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy a megújulók technológiai berendezéseinek tartós árcsökkenése és e beruházások többnyire gyors megtérülése miatt belátható időn belül a támogatási igény a zérus felé tendál, amit követni fognak az energia számlák főösszegei is. Egy, a vállalkozások körében nemrég készített felmérés szerint az olaszországi cégek csupán 3,8%-ánál képvisel jelentős tételt az energiaszámla (haladja meg bruttó árbevételük 3%-át), míg a vállalkozások 50%-ánál ez az arány az árbevétel 0,5%-a, 19,2%-kuknál pedig csupán 0,1%-a. Kézenfekvő tehát a következtetés: nem egyes nagyméretű, energiaigényes tevékenységeket folytató piaci szereplőket kell támogatni, hanem széles körben ösztönözni szükséges az energiahatékonyság javítását, a gyökeres technológiai megújulást eredményező innovációt. Annál is inkább, hogy a fenyegető globális felmelegedés miatt még a gazdasági válság sem lehet ürügy az EU energetikai rendszerének radikális megújításának/átalakításának halogatására – hangsúlyozza a jelentés.

A jövőben hozandó intézkedések között mindenekelőtt az adórendszer újragondolását említi a jelentés (a karbon adó szerepének erősítése, átláthatóság-kiszámíthatóság); korszerű épület-energetikai szabványok bevezetését; az energiahatékonyság javításának ösztönzését; az energetikai rekonstrukciókkal kapcsolatos eljárás egyszerűsítését; a csúcsidőn kívüli lakossági fogyasztást ösztönző tarifarendszer bevezetését; az energetikai rendszer fejlesztését; nemkülönben a közlekedés energiaigényessége régóta húzódó problémájának hatásos kezelését. A fent említett és más intézkedésekkel összhangban kidolgozott forgatókönyvet az alábbi ábra szemlélteti:

2. ábra. A megújuló forrásból termelt villanyáram mennyisége a teljes fogyasztásban (MWó)

Jelmagyarázat: világoskék – vízi; piros – geotermikus; zöld – szél; lila – biomassza; sárga – napenergia; sötétkék – a teljes fogyasztás. ( A Környezetvédelmi Minisztérium összeállítása)

Az ábra 2050-re a fosszilis energia egyértelmű visszaszorulását fémjelzi.

A megújuló energiaforrásokból termelt villanyáram 2013-ban a legnagyobb mértékben fotovoltaikus napenergiából történt: 22,1 TWó, ami 2012-höz képest 18,9%-os növekedés; a szélenergia szintje 14,8 TWó, + 11,6%; biomasszából és biogázból 15 TWó-nyit termeltek, ami 12,8%-os évi növekmény. A geotermikus forrásból előállított villanyáram kismértékben, 5,2-ről 5,3 TWó-ra nőtt. A technológiák szerinti helyzetképet és a jelentésben bemutatott „jó gyakorlatot” külön összeállításban adjuk közre.

Azt viszont már most ki kell emelni, hogy ilyen kiváló minőségű, minden fontos kérdésre és adatok széles skálájára kiterjedő anyagot csak egy, a fenntartható fejlődés – ezen belül a környezet- és természetvédelem – problémakörét jól ismerő és kézbentartó főhatóság, valamint komoly territoriális szakmai/hatósági hálózat képes évről-évre mind magasabb színvonalon összeállítani. Ennek hiánya viszont óriási társadalmi veszteségeket „produkálhat”, ahogy az történik jelenleg Magyarországon is, ahol a fragmentált és szakmai színvonalában tartósan lefelé mozgó környezetvédelmi „hatóság” hovatovább magánérdekek kiszolgálójává, természeti értékeink elherdálójává válik. Sürgősen napirendre kell ezért tűzni a fenntarthatóság – környezetvédelem problémakörét méltón kezelni képes rendszer visszaállítását – ahogy azt 65 környezetvédelmi civil szervezet még a legutóbbi parlamenti választások „finisében” közreadott 12 pontjában javasolta.

Vízi energia – mini vízi erőművek

A fenti megállapítás a fejlődéshez való hozzájárulás vonatkozásában még az olaszországi domborzati viszonyok miatt bőven rendelkezésre álló vízi energia hasznosításában is igaz: még akkor is, ha – mint előző írásunkban azt grafikusan is érzékeltettük – a folyamat nem a termelési volumen tartós emelkedésében, hanem dinamikus szint-körüli váltakozásában és a helyi energiaforrások jobb kiaknázásában testesül meg. Hiszen még az elmúlt évszázad 60-as éveiben az Alpok lejtőitől egészen Szicíliáig működtetett vízi erőművek elégítették ki az ország villanyáram szükségletének 60-80 százalékát, 2012-ben viszont a vízi energia részesedése az ország villamos energia termelésében már „csak” 15%, az 1 365 település körzetében működő nagy- és mini- vízi erőművek teljes kapacitása 21 489 MW volt. Megújuló energiának azonban csak a létesítésük és működésük során a természetet viszonylag kismértékben terhelő mini vízi erőművek (3 MW-ig) és a legfeljebb 100 kW teljesítményű mikro-erőművek vehetők számításba. Összesen 1 123 településen működött legalább egy ilyen létesítmény, 2013-ban teljes kapacitásuk 1 323 MW volt. Együttesen több mint 1,9 millió család éves villanyáram szükségletét elégítették ki, miközben 3,1 millió tonnával csökkent a szén-dioxid (CO₂) kibocsátás. E technológia fejlődését jól érzékelteti, hogy a kis vízi erőművek kapacitása a 2006. évi 17,5 megawattról 2013-ra már 1 323 MW-ra nőtt. A kis vízi erőművek beépített kapacitásának alakulását az alábbi ábra szemlélteti:

3. ábra. A kis vízi erőművek beépített teljesítményének növekedése Olaszországban

Jó gyakorlat. A mini erőművek eddig figyelmen kívül hagyott helyi lehetőségek kiaknázását is lehetővé teszik. A Hydrowatt cég például vízvezetékek mentén a vezeték piezometrikus terhelésének csökkentésére eddig használt szabályozó szelepek helyett ugyanezen funkció ellátására mini turbinákat iktatott a rendszerbe, megújuló villanyáramot termelve ily módon az eddig hasznosítatlanul szétszórt hidro-mechanikus energiából. Az Offida településen működő vízvezetékhez „by pass”-ként beiktatott 550 kW-os turbina például évi 8 760 órás és 85%-os hatásfokú működésével közel 3 000 000 kWó energiát termelt, ami 1 500 család éves villanyáram szükségletét elégítheti ki, miközben 1 593 000 kg CO₂ kibocsátását (4 417 hordó kőolaj elégetését) küszöbölte ki. Telepíthetők ilyen létesítmények kisebb vízesések és elvezető csatornák mellé is – ennek tulajdonítható, hogy újabban nemcsak az Alpok lejtőinél, hanem szerte az országban másutt is megjelennek. A jelentés lezárásakor 130 településen a lakosság helyi villanyáram szükségletének 50-99 %-át kis vízi erőművek elégítették ki, 85 településen 30-49 %-át, 162 településen pedig e szükségletek 10-29%-át. A 3 MW-nál nagyobb kapacitású kiserőművek esetében a teljesítményüket a hatékonyság javításával növelő fejlesztéseké a főszerep – ezekre is tartalmaz érdekes példákat a jelentés.

Napenergia

A „napfényes Itáliában” ez, a környezetet a legkevésbé terhelő megújuló energiaforrás, amelyet az utóbbi évtized folyamán gyorsan növekvő mértékben és az ország teljes területére kiterjedően ki is aknáznak.

Villamos naperőművek

4. ábra. A fényelektromos panelek teljesítményének gyors felfutása

A fotovoltaikus (napelemes) panelek kapacitásának az utóbbi néhány évben, a Passera rendelet negatív hatásai dacára megfigyelhető gyors növekedését a fenti ábra mutatja be. Ma már az olasz települések 97,6 százalékában működik legalább egy ilyen készülék. A fotovillamos iparágban jelenleg foglalkoztatott közel 100 000 fő 8,8 millió család szükségleteit elégíti ki, 14,2 millió tonna szén-dioxid kibocsátását küszöbölve ki évente. A lakosság szükségleteit meghaladó mennyiségben 1 337 településen termelnek napenergiából villanyáramot. Bár itt többnyire kisebb településekről van szó, a szintén e csoportba sorolható Ravenna (127,6 MW), Foggia (125,5 MW) és Brindisi (378 berendezés 176,8 MW összteljesítménnyel) lakosságának együttes száma eléri a 6,2 milliót.

A jelentés szerint 856 település önkormányzata jelezte, hogy energiaköltségeik csökkentése érdekében középületeken (iskolák, igazgatási épületek, könyvtárak, sportlétesítmények stb.) is felszereltek napelemes paneleket. Ez 49-cel haladja meg az előző évi szintet, a kapacitás-növekmény pedig 46 MW, az összes, középületekre telepített ilyen berendezés teljes kapacitása pedig 98,5 MW volt. E növekedésben szerepet játszhat az is, hogy már 753 település írja elő helyi építési szabályzatában foto-villamos berendezések kötelező alkalmazását.

Jó gyakorlat. Ma már a fotovoltaikus berendezések folyamatosan javuló életminőséget és gazdasági előnyöket biztosítanak a lakosság, a vállalkozások és az önkormányzatok számára egyaránt. Melpignano településen például a lakosság és az önkormányzat összefogásával Közösségi Szövetkezést (Cooperativa di Communitá) alakítottak, melynek 136 tagja (köztük maga az önkormányzat) 33, családoknál telepített berendezéssel összesen 179,7 kW fotovillamos kapacitást létesített, amely részben fedezi e családok villanyáram szükségletét. Az összesen 400 ezer eurós közös beruházással nemcsak figyelemre méltó megtakarítás érhető el, hanem egyfajta virtuális helyi gazdaság is létesült, amely az ott rendelkezésre álló humán erőforrást és szakismeretet is hasznosítja. A társulás tagjai közösen döntenek a megújuló energia termeléséhez biztosított állami támogatás hasznosításának módjáról is.

Emilia-Romagna régióban néhány település és a Bolognai Egyetem „Integrált rendszer helyi energia rendszerek irányítására” néven konkrét tervet terjesztett a regionális vezetőség elé, amelyben közös finanszírozás mellett Napenergiás Közösségeket (Comunitá Solare) alakítanának, megfelelő helyi energiaszámlával, valamint a részvevők szerény önkéntes hozzájárulásával létesített Helyi Energia Alappal. Néhány település már el is kezdte a megfelelő napelemes panelek telepítését. Szellemes megoldások születtek a panelek építményekhez történő harmonikus illeszkedése, valamint a berendezések teljesítményének mikro inverterek (a keletkező egyenáramot azonnal váltóárammá alakító egységek) beiktatásával történő növelése érdekében is. De vannak már tervek napelem-parkok felhagyott hulladéklerakók és nyíltszíni fejtések helyére telepítésére is – gyakorlatilag elrejtve azokat a külső szemlélőktől. Ilyen például a Montechiarugoloban, egy 85 000 négyzetméteres nyíltszíni fejtés helyére telepített panel-telep, amely 2,8 millió kWó éves termelés mellett az elkövetkező 20 évben (változatlan szabályozási feltételek esetén) körülbelül 730 000 eurós bevétel elérését teszi lehetővé. Ez tehát egy, a „tájsebet” elrejtő és a termelt áramot külső felhasználókhoz és/vagy a központi hálózatra továbbító, jövedelmező befektetés. Mindezt a környezetvédelmi minisztérium által már öt éve működtetett Napelem Beszerzési Csoportok is segítik, amelyek információt, az átlagosnál jobb garanciális és szervizelési feltételeket biztosítanak és szaktanácsaikkal hozzájárulnak ahhoz, hogy e beszerzések elviselhető mértékben (15-20%-kal a piaci szint alatt) terheljék a családok költségvetését. Működésük 4 éve alatt összesen 3,5 MW fotovoltaikus panel lakossági telepítésében segédkeztek.

Nemcsak épületekhez kötődve hasznosítják a fényelektromos úton nyert napenergiát, hiszen közutak világítása, forgalmi jelzőrendszerek működtetése és nem utolsó sorban a hulladékkezelés is alkalmazási terület lett. Az utóbbi esetben például szilárd települési hulladék energiatakarékos tömörítésére (az eredeti térfogat ötödrészére) használt berendezésekben is, számottevő technológiai támogatást nyújtva a települési, háztól-házig kiépített szelektív hulladékgyűjtő rendszereknek. Jelenleg tíz település működtet ilyen rendszert Olaszországban.

Termikus napenergia

Jelenleg 6 652 településen működik legalább egy napkollektoros, meleg vizet előállító berendezés az országban – közülük 4 357 ezer lakosnál kisebb lélekszámmal. Miután ebben az esetben a termelt hőenergia többnyire nem kerül központi vagy helyi hálózatokba, az országos adatgyűjtés e berendezések aktív alapterületét veszi számba. A rendszer 392 olyan települést regisztrált, amelyben működésbe léptek a beszámolási időszakban ilyen berendezések. Az Európai Szoláris Termikus Ipari Szövetség (Estif) adatai szerint az időszak végére üzembe állított napkollektorok összes aktív felülete 3,3 millió m² volt, ami 0,056 m²/fő. Ebből 729 település közül a legtöbb Milánóban (1 565 m²), Rómában (1 485 m²) és Cataniában (1 410 m²) működik, amiben nem kis szerepe van az e településeken hozott rendeletnek, amely 2012 június 1-től újonnan épülő és felújítandó épületeknél már a tervezés szakaszában előírja, hogy e létesítmények melegvíz igényét legalább felerészben megújuló energiaforrásból elégítsék ki, 2017-től pedig ez az 50%-os küszöbérték már vonatkozni fog az épület szanitáris rendszerében, illetve fűtése-hűtése során felhasznált vízmennyiségre is. Emilia-Romagnaban emellett azt is előírták, hogy az épületekben felhasznált hőmennyiség 35%-át (2015-től már 50%-át) is ilyen forrásokból fedezzék.

5. ábra. A napkollektorok terjedése Olaszországban (m²)

Nemzetközileg is a leginkább ismert ilyen helyi rendeletet (Ordenanza solar) Barcellonában hozták, ahol minden új vagy felújított épületen kötelező napkollektorok telepítése. Ennek köszönhető, hogy egy új iparág is létesült a településen, ahol a 2000-ben még csak 1 650 m²-nyi napkollektor- állomány mára már meghaladja a 90 ezer m²-t. E rendkívüli eredmények elérését megfelelő helyi szolgáltatások is segítik. Bolognában például egy webes rendszer – Bologna Solar City –, amely térképen regisztrálja a városban működő összes ilyen berendezést, valamint háztetőnként becslést is ad az ott hasznosítható napenergia potenciálról.

Jó gyakorlat. A fentieken túl figyelemre méltó, hogy mind több iparvállalat is erre az útra lép – köztük a Desio gyógyszergyár, ahol jelenleg a hőenergia szükséglet (gépek mosóvize és 800 m²-nyi padlófűtés) 41%-át egy 21 napkollektorból álló egység (összesen 71 m²) elégíti ki. Emellett a gyár 84 kW fotovoltaikus panellel is csökkenti energiaszámláját. A Vini Rizzi borászat 40 000 eurós hasonló, 2005-ben megvalósított befektetése 8 év alatt meg is térült, és 2013-tól évi mintegy 5 000 eurós energia kiadást spórol meg, mivel az üzemeltetés költsége minimális – ez az igazi, fenntartható rezsicsökkentés! Trofarello település sportlétesítményében (Campo Sportivo Mazzola) egy 36,5 m²-es, cirkuláltatott vizes napkollektor telepet (14 panellel) állítottak üzembe, amely biztosítja a napi 3 000 köbméteres szanitáris melegvíz szükséglet (köztük a 22 zuhanyozó) kielégítésének 63%-át, ez több mint 3 800 m³ metángáz megtakarítását és évi 8 000 tonna CO₂ kibocsátás elkerülését is jelenti. Érdekes a Forno di Zoldo település egyik lakásának erkélyére három oldalon, egyfajta mellvédként felszerelt 7,5 m² vertikális elhelyezésű három napkollektor is, amelyek esztétikai szempontból is harmonikus illeszkedésük mellett csökkentik a tetőre szerelt paneleken „a nap járásával” kapcsolatban jelentkező évi energia veszteséget és kiküszöbölik a téli hó rárakódást is.

Szélenergia

A beszámolási időszak végére főként az olasz csizma déli részén, az Appeninek mentén, 628 településen 6850 nagy- és kisebb kapacitású szélenergetikai berendezés működött, ebből 346 településen 200 kW-nál nagyobb kapacitású berendezések is helyet kaptak. A beépített szélerőmű kapacitás bővülését az alábbi grafikon szemlélteti. Az utóbbi évben elért, „csak” 45 MW-os növekmény a villanyáram piac árverésszerűvé alakításának, a berendezések újrendszerű regisztrálásának és az állami támogatás maximálásának (átmeneti?) következménye.

6. ábra. A szélerőművek éves kapacitása

A szélkerekek viszonylag koncentrált elhelyezkedése (Puglia, Calabria, Sardegna) miatt a nagyobb kapacitású (és méretű) berendezések tájkép-rontó szerepe élénk vita tárgya Olaszországban. E berendezések 2013-ban összesen 14 ezer GWó energiát termeltek, ez 5,5 millió család éves szükséglete, az országos villanyáram termelés 5,3%-a és 2012-höz képest 11,6%-os növekedés. Számításba kell venni az évente mintegy 7,8 millió tonna CO₂ kibocsátás megszűnését is – nem beszélve a vele együtt a levegőbe kerülő, az egészségre káros más égéstermékről. A szélenergetikában foglalkoztatottak száma évente átlagosan 5000 fővel bővül, jelenleg eléri a 40 000 főt. A legtöbb szélenergiát Foggia tartomány 3 településén: (Ascoli Satriano 91 szélkerék 179 MW beépített kapacitással, Troia 94 darab 172,8 MW és Sant’Agata di Puglia 131 kerék 165 MW-tal) termelték. A legnagyobb, parkszerűen telepített szélerőműben 33 darab, 55 méter magas és 52 méter lapátátmérőjű berendezés működik 28 MW teljes beépített kapacitással, de van egy 24 egységet magában foglaló, 100 méter magas tornyokkal, 72 MW kapacitással telepített park is (Gravina Poggiorsini). A helyi lakosság szükségleteit meghaladó mértékben 282 település szélerőművei termelnek villamos energiát, 11-gyel többen, mint az előző évben. A lakossági szükségletek 99-50%-át így kielégítő 22 település, valamint a 49-20%-ot teljesítő 16 település teljesítménye azért is fontos, mert – más típusú megújuló energiahasznosító egységekkel, helyi ellátó rendszerek keretében együttműködve járulnak hozzá a gyakran teljes önellátáshoz.

Az utóbbi években különösen a vidéki és városi környezetbe jobban beilleszthető mini szélkerekek (200 kW-ig) terjednek gyorsan országszerte, ami nem kis mértékben a 200 kW-ig alkalmazható éves kompenzációs tarfának köszönhető. A 2020-ra kiépítendő 16 200 MW-os kapacitás közel 12 millió család éves villanyáram szükségletét fedezi majd, miközben 23,4 millió tonnával kevesebb CO₂ kerül a levegőbe, és elkerülhető 53 326 tonna nitrogénoxid (NOx), 38 ezer tonna kén-dioxid (SO₂) és közel 6 ezer tonna szálló por kibocsátása is. Az itt kalkulált új munkahelyek száma meghaladja a 66 ezer főt. Terjednek a helyi környezetbe jobban beilleszthető, vertikális forgástengelyű berendezések (ld. alább) is.

7. ábra. Új típusú berendezés Vicenza egyik magángazdaságában

Jó gyakorlat. Az Olaszországban az utóbbi években létesített szélenergetikai parkok közül a Rivoli Veronese településen 2013 márciusától működő érdemel különös figyelmet. Amellett, hogy már a tervezés szakaszában széles körben bevonták a helyi önkormányzatot és más közéleti szereplőket, valamint a lakosságot is, a 4 darab, egyenként 2 MW kapacitású, egy középmagas hegy (Monte Mesa) hátára telepített szélkerék felépítésénél nagy figyelmet szenteltek a szőlőkben, erdősávokban és szikkadt rétekben bővelkedő táj biológiai értékei – köztük számos orchidea faj – védelmére is. Nemcsak a termőföld került vissza a berendezések felállítása után, hanem – előzetesen összegyűjtött magok és más szaporítóanyag felhasználásával az ott honos növényzet is újraéledt, ami – egy időközben kialakított kerékpárút segítségével – elérhető a nagyközönség számára is. Működése első 12 hónapjában a létesítmény már 15 000 MWó villamos energiát termelt, ami közel 5 ezer család szükségleteit elégíti ki – kedvezményes tarifával. Emellett a közösség a helyi önkormányzat területhasználati díjbevételén keresztül is profitál a létesítmény működéséből. A mini szélerőművek főként önellátásra létesültek – köztük az Azienda Agricola Lazzarino olajbogyó ültetvényé is, ahol közvetlenül az olajfák közé telepítettek két, egyenként 10 kW-os szélturbinát. Ezek éves szinten, 5 m/s-os átlagos szélsebesség mellett 34 ezer kWó villamos energiát termeltek, amit 20 évre garantált feltételekkel: 0.298 euró/kwó-s tarifával adnak át a hálózatnak. Ennek is köszönhető, hogy a beruházás várható megtérülési ideje 4 év.

Montecatino Val di Cecina településen működik a Scapiccioli Vento 1 – Európa első, 7 kisteljesítményű (6db 30 kW-os és 1db 20 kW-os egység) vertikális tengelyű szélturbinából álló szélerőmű parkja. Az itt alkalmazott állandó mágneses állórészű generátorok fogaskerék áttétel nélkül veszik át az elektromágneses tér energiáját, így alacsony fordulatszámon, ritkább karbantartás mellett, hosszabb élettartammal és alacsony zajszint mellett működnek. Ez utóbbi körülmény a közelben található, a középkorból fennmaradt városközpont és egy, a XVIII. században felhagyott, muzeális értékű rézbánya látogatói miatt fontos körülmény.

A fentiek fényében különösen érthetetlen, hogy milyen meggondolások és szakmai megalapozás alapján maradt ki az EU-val egyeztetett, 2020-ig szóló támogatási programban (KEHOP 2.5.6.1. pont) a támogatott megújuló technológiák közül a szélenergia hasznosítása. Hiszen – mint azt a fenti ábra (és hazai fejlesztési eredmények), valamint a nemrég már két prototípus formájában egy francia cég által létrehozott „wind tree” (egy 11 méter magas és 8 méter átmérőjű; fát imitáló struktúrában elhelyezett 72 db mini szélgenerátor 3,1 kW együttes teljesítménnyel – ld az alábbi ábrát) is mutatják, a több szempontból problematikus szélkerekek mellett 2020-ig újfajta berendezésekkel is számolni lehet! Arról nem is beszélve, hogy klímavédelmi szempontból működését tekintve gyakorlatilag káros kibocsátástól mentes, év-, és napszakoktól független (ezért a decentralizált energiarendszerekben különösen fontos) technológiáról van itt szó.

8, ábra. A „szélfa” prototípusa

Geotermikus energia

A jelentés szerint 2014-ben 372 településen működött a földkéreg hőenergiáját hasznosító berendezés összesen 814 MW elektromos, 257 MW fűtési és 3,4 MW hűtési potenciállal. Ha a munkára fogott kéreg-tartomány hőmérséklete meghaladja a 150 C ^o -ot, és gőzturbinával (geo-termoelekromos technológiával) közvetlenül lehet villanyáramot termelni, úgy ezt az eljárást nagy entalpiájúnak nevezik, e hőfok alatt pedig kis entalpiásnak. Olaszországban nagy entalpiájú földkéreg főként Toscanaban található – nem véletlen, hogy itt helyezték üzembe 1904-ben Európa első, villanyáramot nagy mennyiségben előállító létesítményét, de emellett Lazio, Szardínia és Szicília térségében is van ígéretes geotermikus potenciál. Alacsonyabb réteghőmérséklet esetén a réteg stabil hőfoka és a felszíni hőmérséklet közötti különbséget használják ki, alkalmas hőcserélő közeg segítségével hőenergia kinyerésére, lakossági, mezőgazdasági vagy ipari hasznosítás céljából. Fontos kiemelni, hogy alacsony entalpiájú technológiával az ország egész területén lehet hasznosítani földhőt a lakosság és a kisebb vállalkozások igényei szerint. Nem véletlen, hogy 2006-tól 2014-ig 171 százalékkal – főleg Piemonteben és Lombardiában – nőtt a beépített geotermikus energiatermelő kapacitás (ld. az alábbi ábrát). Saját szükségletein túl 11 település hasznosított 2014-ben, összesen 788,2 MW elektromos, és 226 MW termikus potenciált. A Grosseto, Pisa és Siena tartományban, magas entalpiával működő berendezések e régió villanyáram szükségletének 25,3%-át fedezték és közel 800 főnek adtak munkát.

Az Olasz Geotermikus Szövetség (UGI) becslése szerint az országban meglévő óriási geotermikus potenciált 400 millió eurós befektetéssel oly mértékben lehetne hasznosítani, hogy mintegy 10 milliárd euróval csökkenne a lakosság éves villanyszámlája – nem véve itt számításba a hasznosítható „nem hagyományos” forrásként számon tartott forró kőzetrétegeket, a magmatikus képződményeket, a szuperkritikus nyomás alatt lévő és a nagy sótartalmú folyadékokat, amelyek megfelelő technológiákkal szintén bevonhatók a környezet- és klímabarát energiatermelésbe. Ezt célozza az Intelligens Energia Európában uniós programmal társfinanszírozásban, GEOELEC néven futó projekt – megannyi lehetőség nálunk is a köztudottan igen előnyös tulajdonságokkal rendelkező geotermikus potenciál kiaknázására.

MW

9. ábra. A beépített geotermikus kapacitás – vörös: magas entalpia; sárga: kis entalpia

Jó gyakorlat. Geotermikus energiatermelés meglévő épület-komplexumok rekonstrukciója kapcsán is alkalmazható – állapítja meg a jelentés. Milánó központjában például egy lakótelep korábban parkolóhelyként használt részén létesítettek egy ilyen zárt, félig földalatti rendszert, amelyhez 4 függőleges és 1 vízszintes szonda tartozik. Az ide telepített hőközpont 10 kW-os hőszivattyúja egy 350 m² újonnan létesített értékes ingatlan (kereskedelmi vállalkozás) számára szolgáltat fűtésre és klimatizációra használt melegvizet. A Miláno tartomány Segrato településén egy bölcsőde kertjében fúrt kutakhoz csatlakoztatott, víz-víz rendszerű hőszivattyú 124 kW-os fűtési potenciállal melegvizet szolgáltat, 161 kW teljesítménnyel pedig több mint 680 m² területen klimatizál. Az 1200 m² alapterületű kertben 15, egyenként 100 méter mélységű kutat tudtak fúrni az összességében 5,1-des energetikai hatásfokkal működő rendszer számára. Az egy év alatt itt kinyert 342 500 kWó-nyi hőenergia előállítási költsége 18 000 euró volt. A rendszer hőszivattyúját összekötötték a helyi távfűtéssel is, tovább javítva ezzel a hatékonyságot. Egyébként Toscanaban növekvő szerepe van a geotermikus energiahasznosítás megismertetését szolgáló turizmusnak is. Mindazonáltal, a fenti grafikonon 5 éve stagnáló kapacitás arra utal, hogy e viszonylag tőkeigényes technológia elterjesztéséhez ösztönzőbb szabályozási környezetre és nagyobb pénzügyi támogatásra lenne szükség.

Bio-energetika

A legutóbbi felmérés szerint Olaszországban a beszámolási időszak végére 1529 településen hasznosítottak szilárd, cseppfolyós és/vagy gáznemű, növényi és/vagy állati eredetű biológiai alapanyagot, melynek kapcsán 2 925 MW elektromos, 1 307 MW fűtési és 415 kW hűtési kapacitás létesült. A bioelektromos kapacitás éves növekedését az alábbi grafikon szemlélteti:

10. ábra. A bioelektromos kapacitás változása

A fenti grafikon alapján megállapítható, hogy ebben az időszakban 3,4%-os volt az átlagos éves növekedés, míg a beépített termikus egységek esetében e növekedés mértéke 8,5%. Az elmúlt évben 7 000 órás átlagos üzemidőszakban kihasznált létesítmények 8,1 millió család villanyáram-, valamint 1,3 millió család hőenergia szükségletét fedezték. E számok azonban kiegészítendők a mintegy 10 millióra tehető házi fafűtéses készülékkel: 1,63 millió db kályha; 200 ezer kandalló és 75 ezer, granulátum fűtésű konyhai sütő. Kazánból 596 ezret regisztráltak az országban – köztük 199 000 granulátum, 1 500 pedig faforgács fűtésű, míg lakossági-kisvállalkozói egységeknél 7 400 fafűtésű, 2 450 granulátumos és 1 100 db faforgácsos készüléket használtak. Ezek az adatok e fűtési módok gyors terjedésére és a megfelelő gyártó bázisoknál bővülő foglalkozásra is utalnak.

Berendezések szilárd biomasszával

A szilárd biomasszát ipari méretekben hasznosító 718 településen eddig összesen 865 MW elektromos, 964,8 MW fűtési és 350 kW hűtési kapacitás létesült. Közülük 91-ben 257 MW elektromos és 764 MW fűtési kapacitás is működik, míg 260 településen csak fűtésre hasznosítanak biomasszát 220 MW együttes kapacitással. E berendezések főként az ország északi-központi részében települtek, délen viszont többnyire a tengerpart mentén, gyakran kikötők közelében, mivel itt importált fűtőanyagot is felhasználnak. Tekintettel arra, hogy szilárd biomassza gyakorlatilag mindenütt rendelkezésre áll az országban, de gazdaságos és környezetkímélő hasznosításuk legfeljebb 70 km-es beszállítási távolság mellett biztosítható, fontos, hogy ezzel összhangban legyenek a létesítendő energiatermelő egységek megfelelő paraméterei is. Minőségi szempontokat is figyelembe véve az 1 MW körüli kapacitás a legkedvezőbb, összhangban az évente képződő mintegy 12,8 mt mezőgazdasági-élelmiszeripari hulladék (ebből 9,3 mt növényi eredetű) kezelési igényével. E tevékenység nemcsak az energiaszámlák mérséklése, hanem a hozzá kötődő vállalkozások keretében bővülő foglalkoztatás – a helyi ipar fejlődése – és az így kezelt területek felértékelődése miatt is jelentős. A megújuló energiaforrásokat hasznosító szövetség (Fiper) becslése szerint ugyanis az elkövetkező 10 évben csupán az országban bővülő távfűtés 900 ezer új munkahelyet generál.

Berendezések biogázzal

A 2013-as felméréshez viszonyítva 13-mal több, 853 településen működött legalább egy, biogázt hasznosító berendezés, együttes elektromos kapacitásuk 1 156 MW (közülük 59 település a helyi lakossági szükségletnél többet termelt), fűtési kapacitásuk 152 MW, a hűtési pedig 65 kW. Hetven településen egyidejűleg villanyáramot és hőt is termelnek. Főként a kis- és közepes kapacitású (3 MW-ig) berendezések terjednek gyorsan, szerte az országban. A legnagyobb komplexum Torinóban üzemel: jelenleg 14,2 MW elektromos, és 40 MW termikus kapacitással. Éves szinten a biogázból fejlesztett áram 3,2 millió, a keletkező hőmennyiség pedig mintegy 70 ezer család szükségleteit fedezi. Egy becslés szerint Olaszországban 2030-ban metán egyenértékben számítva 6,5 milliárd m³ biogáz, a jelenlegi gázfogyasztás közel 8%-a áll majd rendelkezésre. Ha ebből csupán 2-3 m³-t hasznosítanak, az agrárszféra – az elérhető környezeti előnyök mellett – számottevő, az éves GDP-növekmény 4%-át elérő forgalmat is realizálhat és folyó árakon 1,5-2 milliárd m³ földgáz kiváltását teheti lehetővé.

A biogáz esetében is különös figyelmet kell fordítani e tevékenységnek a helyi adottságokkal összhangban lévő méretezésére, hatékonyságának biztosítására, a keletkező hő megfelelő hasznosítására, az alapanyagok eredetére, nemkülönben a vállalkozások jó irányítására és a keletkező másodtermékek célirányos hasznosítására is – emeli ki a jelentés. Miután a biogáz előállítása során rugalmasan alkalmazkodhatnak az alapanyag jellegéhez (a mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladéktól a városokban működő hulladéklerakókig), ki lehet használni az ennek kapcsán realizálható sokféle környezeti és szociális-gazdasági előnyt. Ehhez azonban regionális szinten összehangolt tervezés szükséges, biztosítandó a helyi-kistérségi optimumok elérését – akár a kapacitás kihasználás, akár a helyi energiaellátás, vagy a másodtermék teljes körű hasznosítása terén.

Folyékony hulladék feldolgozása

Energetikai célból 274 olaszországi település üzemeltet folyékony halmazállapotú hulladék feldolgozót összesen 852,8 MW éves energetikai kapacitással. Biomasszából keletkező gyúlékony anyagokról van itt szó, amelyeket növényi olajok és zsírok gyártása során állítanak elő, és folyékony fűtőanyag vagy gépjármű üzemanyag (biodízel, bioetanol), valamint másod- és harmadrendű biológiai folyadékok formájában hasznosíthatók. Statisztikai adatok szerint e tevékenységek 2000-től 2011-ig évente átlagosan 19%-kal bővültek Olaszországban és az ott előállított bioenergia 24%-ának hasznosítását jelentik. Innen származik például az elmúlt évben termelt 3 121,5 GWó villamos energia, melynek alapanyaga 94%-ban növényi olaj és zsír volt. Ezzel 1,2 millió család áramszükségleteit elégítették ki és több mint 1,8 millió CO₂ kibocsátását előzték meg.

A jelentés külön tárgyalja a távfűtés terjedését Olaszországban – mivel itt főleg nem megújuló energiaforrások felhasználásáról van szó, ezzel itt nem foglalkozunk. Mindazonáltal fontos leszögezni, hogy a távfűtés az energiahatékonyság, a helyi levegőminőség javítása és a globális klímaváltozás fékezése szempontjából egyaránt jelentős technológia, amelyet szintén fejleszteni és terjeszteni érdemes és szükséges. Különösen kis, helyi rendszerek – a decentralizált energiaszolgáltatás – előtt áll igen jó perspektíva. Egyébként, a 2013-as távfűtési évkönyv szerint, jelenleg az Olaszországban regisztrált 470 távfűtő hálózatban felhasznált hőenergia 7,3%-a származik megújuló forrásokból: ebből 6,4% biomassza elégetéséből, 0,9% pedig geotermikus energia.

Jó gyakorlat. Halmazállapotától függetlenül a biomassza nemcsak környezetvédelmi szempontból fontos erőforrás az egyes régiók számára, hanem a gazdasági fejlődés és a lakosság életminőségének javítása miatt is. Ezzel összefüggésben Maiolati Spontini település különösen alkalmas a helyi erőforrások hasznosítása és e tevékenység jó igazgatása bemutatására. Egy EMAS minősítésű, szilárd lakossági és speciális ipari hulladékot kezelő lerakó működik immáron 25 éve itt. Ezalatt fokozatosan energiatermelő bázissá is alakult: két energetikai blokkja évi 4,2 MW együttes kapacitással biogázból 17 millió kWó villamos energiát termelt, ami 4 millió család éves szükségletét fedezte. Ezen kívül, a lerakó már bezárt része fölött 584 kW fotovoltaikus kapacitást is létesítettek és rövidesen egy botanikus kert is elkészül itt. A lerakó nettó jövedelmét különféle közösségi szolgáltató egységek létesítésére-fenntartására fordítják: metánszállító vezetékhálózat irányítására; közösségi sportlétesítmények fenntartására; köztük egy 1200 fős általános iskolával, ahol korszerű hőszigetelés és fotovoltaikus panelek felszerelése teszik elfogadhatóvá a fenntartás költségeit. Emellett középületeken és lakóházakon elhelyezett napelemes panelek társfinanszírozásával is segítik a település élhetőbbé tételét.

Budrio településen működik a Pizzoli Spa – egy, burgonya feldolgozó és növényolajokat kibocsátó üzemnél keletkező évi 300 tonna szerves hulladék anaerob fermentálására 2011-ben létesített telep, ahol különös gondot fordítanak a keletkező szaganyagok zárt térben tartására, az onnan kilépő levegő. megfelelő szűrésére. Amellett, hogy ezzel évi mintegy 300, a hulladékot elszállító, a környezetet már nem terhelő kamion vált feleslegessé, közel 6 millió kWó villamos-, és 4 millió kWó hőenergiát is termelnek itt.

Albinoban, 350 000 eurós uniós támogatással két szomszédos iskola fűtését egy mini-távfűtő rendszer révén, faforgács elégetésével oldották meg, ami energiaszámlájukban évi. mintegy 40%-os (7 000 eurós) megtakarítást eredményezett. Mivel vidékfejlesztési forrásból is kapott az önkormányzat 90 000 eurót a tulajdonában lévő erdő állagának javítására, a forgács alapanyagát az itt keletkező hulladék szolgáltatja. Mindez számos új munkahelyet is életre hívott a településen.

Összefoglalás

A cikk részletesebben áttekinti az egyes, megújuló energiaforrások kiaknázását szolgáló technológiák térnyerését az utóbbi évtized során Olaszországban. Az összefoglaló termelési vagy telepítési adatok is alátámasztják, hogy Olaszország határozottan irányt vett e fontos, környezetkímélő, az általános gazdasági fejlődés(és a válságkezelés) szemszögéből is mértékadó műszaki kultúra meghonosítása irányába. Az utóbbi évek adataiból ugyanakkor kitűnik, hogy a gazdasági szabályozás támogató jellegében végrehajtott visszalépések, az egyes technológia-fajták tőkeigényességének nem kellő mértékű figyelembe vétele kedvezőtlenül befolyásolják az adott területen egyébként élénk fejlesztési kedvet. Ezt az ambiciózus, országos fejlesztési programot a jelentést kidolgozott környezetvédelmi minisztérium és területi szervei stratégiai és gyakorlati irányítása, valamint a lakosságot és a vállalkozásokat is aktívan bevonó sokrétű támogatása teszi sikeressé. A jó gyakorlat bemutató példák is mutatják, hogy a megújuló energiaforrások hasznosítására irányuló szakmai erőfeszítések – a környezet állapotának javulásán túl - hatásosan járulnak hozzá az általános szakmai színvonal és a lakosság jólléte emeléséhez is. Mindezek hiánya, vagy e fejlesztési irány alulértékelése a természeti és humán erőforrások állapotának számottevő romlásához, jelentős társadalmi veszteségekhez vezet szerte a világon.

Balog Károly

szakközgazdász