Mit kellene tenni most? Akcióterv a terrorizmus ellen

„8) Erősíteni kell a társadalmi integrációhoz szükséges intézményeket, és a szükséges tudásbeli, anyagi eszközöket hozzárendelni a célokhoz. Gondolva itt különösen a köznevelésre, amely nem tölti be a szerepét, a speciális és az egyéni igényeket, szükségleteket alig veszi figyelembe, újratermeli az elitet, miközben a bevándorló hátterű gyerekek számára kifejezetten a kudarc, a lemorzsolódás és a kulturális kirekesztettség fő terepe. Szükség esetén a pedagógusképzés rendszerét és a pedagógusok módszertani felkészültségét is frissíteni szükséges. Sokkal tudatosabb politikára van szükség a felnőttképzésben is, illetve a korai iskolaelhagyás következményeinek utólagos kezelésében is.

9) A francia muszlim közösséggel közösen rész-akciótervet kell kidolgozni a vallásos fiatalok elérésére, és az iszlám békés, erőszakmentes értelmezésének a tudatos terjesztésére.

10) Újra kell gondolni a nagy francia szent tehenet, vagyis az egyházak finanszírozhatatlanságának a kérdését, megakadályozandó hogy a francia muszlim közösség legitim (vallási, közösségi, kulturális és média) igényeit radikális közel-keleti forrásokból fizessék, illetve hogy a közösség tartósan radikális közel-keleti hatásoknak lehessen kitéve a hazai pénzügyi és kulturális erőforrások gyér volta miatt.

11) A francia államnak sokkal tudatosabban, sokkal erőszakosabban, akár komoly költségvetési pénzeket is felhasználva kell fellépnie a bevándorlói hátterű fiatalok kiugró munkanélkülisége ellen (amely elérheti a 44%-ot is). Államilag támogatott munkahelyek létrehozása francia viszonylatban nem számít kirívóan piacellenes szakpolitikai lépésnek, s a társadalmi feszültségek csökkentése érdekében most ismét szükséges ehhez az eszközhöz nyúlni (mindezt annak figyelembe vételével, hogy az eddigi szubvenciós programok sajnos sikertelennek bizonyultak).”