Arról, hogy miként mutogassuk a seggünket az ablakból

2015. január 16. 11:21

Egyszer régen, nagyon régen, a messzi-messzi Franciaországban élt egy nagyon fura gróf, aki addig provokálta gúnyos vicceivel a parasztokat... amíg azok karóba nem húzták.

2015. január 16. 11:21
Novák Tamás
Mandiner

 

Egyszer régen, nagyon régen, valamikor az ancien régime végén, a messzi-messzi Franciaországban élt egy nagyon fura gróf, akit mindenki csak úgy hívott, hogy Charles le Drôle, vagyis Vicces Károly. Családja valamikor a százéves háborúban kapott vitézségéért előbb bárói, majd grófi rangot VII. Károlytól, és persze a ranggal együtt a család megkapta Languedoc-Roussillon grófságát is. Itt építette fel a család a környék, de talán a világ egyik legszebb és legbiztonságosabb erődjét a carcassonne-i erődöt. Telt-múlt az idő, ahogy a középkorban lenni szokott, csigalassúsággal, sok lovagi tornával és körmenettel, lakodalommal és temetéssel, vasárnappal és sok-sok unalmas hétköznappal. Aztán amikor pontban 1700 szilveszterén megszületett a trónörökös, a kis Charles, hatalmas boldogság töltötte el a grófi családot. Előtte állt az új évszázad, minden fényével és lehetőségeivel.

De persze  semmi sem úgy alakult, ahogy eltervezték. Testvérei mind meghaltak a korban divatos betegségekben, vírusban, lázban és mindenféle fertőzésekben. A szülei a Sorbonne-ra küldték tanulni, ahol a legjobb professzoroktól tanult ógörögöt és udvari etikettet, de sajnos édesapja korai halála miatt korán haza kellett térnie Párizsból. Volt egy balul sikerült házassága egy nagymellű béziers-i nemes lánnyal, aztán egy viharos szerelme a nîmes-i bíró feleségével, amit még a korabeli újságok is megírtak. Szegény Charles-t emiatt egy évre el kellett küldeni egy afrikai kolóniára, hátha lenyugszik és elfelejti a kékszemű Annabelle-t. Az asszonyt ugyan elfelejtette, de annál többször lelte örömét az udvarnép legszebb ringyóiban. Végül is mindegy: nem házasodott újra, gyerekei nem születtek, és mikor meghalt az édesanyja is, udvarnépével maga maradt a hatalmas erődben.

És, hogy unalmas óráit viccel üsse el, számtalan csínyt eszelt ki a környékbeli parasztok terhére. Vásárnapokon szívesen mutogatta a seggét az erőd ablakából a parasztoknak, közben kurjongatott, hogy ezt nyaljátok, ne a fagyit. Rendszeresen belevizelt a szenteltvíztartóba, amikor senki sem látta; aztán otthon az udvarnéppel hatalmasokat röhögött azon, hogy a fél falu hugyos kézzel simogatja otthon a gyerekeket meg veszi be a szentelt ostyát. Körmenet idején is szívesen szórakozott azzal, hogy a legnagyobb áhítat idején elkiabálta magát, hogy „Egyedem-begyedem zabszalma, én vagyok a Jézuska!”

A parasztok egyszerre gyűlölték és tartottak tőle, mert azért néha-néha a katonáival deresre húzatott egyet-egyet közülük; és szívesen kobozta el a parasztok borát, ha azok az átlagnál jobban sikerültek.

Már nyolcvanon túl volt az öreg gróf, amikor nagyon nagy aszály köszöntött a vidékre. A nyári termést elvitte a szárazság, ősszel nem volt mit vetni, és miután a kutyákat is megették, hogy éhen ne haljanak és a folyóból is kifogták az utolsó halat, végül egy Jacques nevű paraszt vezetésével elindultak, hogy megostromolják az erődöt. Nem tartott sokáig, talán ha két napig védhették a katonák az öreg grófot, aztán akik nem haltak meg, hogy mentsék az irhájukat, átálltak a feldühödött parasztok oldalára.

Charles le Drôle-t, a vicces grófot a kamrából rángatták elő, ahol félelemtől reszketve várta a halált. Nem kellett sokáig várnia, mert még aznap este karóba húzták. Sokat röhögtek, miközben nézték, ahogy elhagyja az utolsó fing is a grófi segget.

Az erőd falára a felkelők hatalmas betűkkel felírták az új jelszót: Szabadság, testvériség, egyenlőség.

 

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 122 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tevevanegypupu
2015. január 18. 07:32
Akik szeretnének bevándorlókat - egészen más kultúrát mint nálunk - az remélem nem fog tiltakozni, ha esetleg fia vagy lánya vagy testvére beházasodik egy ilyen famíliába, és esetleg úgy dönt, hogy majd a más kultúrájú országban kívánja folytatni életét.. De nem is kell elmennie, elég, ha bekerül az illető a kultúrkörbe. Itt nálunk is nagyon jól szoktak sikerülni a ilyen vegyes házasságok, mikor kultúrkörök találkoznak, mondjuk vegyünk egy cigány-magyar kapcsolatot példának. Kérdezzék meg a magyarokat, hogy viszonyulnának hozzá..Vannak kultúrák amik csak önmagukban létezhetnek, saját környezetükben úgy, hogy ne tegyenek tönkre egy másikat. Goodfriend Szent Istvánra és az ő intelmeire hivatkozik az idegenekkel kapcsolatban, csak az összes rá hivatkozó elfelejt egy dolgot: Szent István minden teketória nélkül kiirtotta azt a hitet, kultúrát és követőit, akikről úgy gondolta, ártani fognak az Európába való beilleszkedésnek. Hogy melyik volt ez? Saját népének ősi vallása, kultúrája és emberei..Igaza volt? Ki tudja..de megpróbálta és amit akart az teljesült, megvagyunk.
Raven
2015. január 17. 08:03
Legalább a saját rossz példáján gondolkodjon el a szerző: A hatalmas provokálja a kicsit a példa szerint, mi a kicsik vagyunk és provokáljuk néha a nagyot. Gondolom ezt azért teszi Orbán,-mint általában a kicsik- mert kíváncsiak saját határaikra.
andre
2015. január 17. 07:21
a Viktor is szeret ugyyancsak provokalni-----mint a legtobb hungarikus(pld.a bazeli oltrarleszaras...958 korul...ha emleszel....)
Karbantartó9
2015. január 16. 22:16
A legszebb a demokratikus, liberális Európában, hogy fenti gondolatokat csak etafórikus idézetekkel lehet elmondani, ha konkrétan próbálnád, nácifasisztaterorista lennél! Éljen az európai sajtószabadság!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!