Útinapló, első rész

„Több hetes várakozás és izgalom előzte meg azt a november eleji vasárnap éjjelt, amikor végre bepakolhattuk a cókmókjainkat egy sok tízezer kilométert megjárt Peugeot Boxerbe. Vállfákon a puccos ruhák, dobozban az ajándék Szepsy Úrágya Furmintok, az utastérben meg pokrócok a csökkentett komfortfokozatot kiegyenlítendő.

Hetek óta vártuk, hogy végre megjöjjön az e-mail a Romanée-Conti adminisztrációjától, amiben tudatják, hogy mikor vehetjük át a borokat. Megjött a levél. Benne a kérdéssel: hogy akkor ugye személyesen visszük el a pakkot? Hát persze!!! Eddig csak elméletben, bortanulmányaim és borélményeim által jártam Franciaországban. Személyesen még soha.

De ha már átautózunk Európa másik szegletébe, akkor útba kell ejtenünk még néhány, a Top Selection kínálatát gazdagító pincét. Így is lett. Bebugyoláltam magam a plédekbe az éjszakai zimankóban a kisteherautó anyósülésén, Péter pedig gázt adott. Irány az első célállomás, az ezerkétszáz kilométernyi távolságban lévő Elzász, a Maison Trimbach.”