Mégsem szeretjük Ferenc pápát?

„Egy magyar katolikus tehát máshogy éli meg a katolicizmust, mint egy másik magyar katolikus, de alapvetően máshogy, mint egy dél-amerikai, egy nyugat-európai, egy indonéziai vagy egy afrikai. Ez a különbözőség az, ami a rendkívüli szinódus után nagyon, de nagyon nyilvánvalóvá vált. Újra feltárult, hogy milyen óriási és milyen sokoldalú a Katolikus Egyház. (...)

De visszatérve a helyi színekre: nem véletlen, hogy Nyugat-Európában, különösen Franciaországban élesen válik el a tradicionalista irányzat. Az 1945 után kibontakozó szociális piacgazdaság, a fogyasztói társadalom messze nagyobb kárt okozott ott a katolicizmusnak, mint nálunk a kommunizmus. Nekünk ebből az időből megvannak a mártírjaink, az üldöztetés glóriája, megrendülés a csodálatos emberi áldozatokon, a bátorságon, hogy hányan mégis kitartottak! Mi van nekik? Fűtött templomok, fellazult törvények, a liberalizmus kísértése. Ebben a helyzetben sok fiatal tér vissza az egyházba a szekularizált világból azzal a vággyal, hogy ez legyen nagyon más. Ne csak a lélek útja legyen más, hanem a külsőségek is! Nem véletlen, hogy a tradicionalista, fundamentalista irányok ott a legnépszerűbbek. Talán az sem véletlen, hogy a »pápai lazában« járó II. János Pál után a német Benedek újra elővette a régi ruhákat, és az sem véletlen, hogy az argentin Ferencnek ezekre nincs szüksége. Mint ahogy a lengyel II. János Pálnak sem volt. Egyikük sem úgy élte, éli meg, hogy az Egyháznak a világtól való különbözőségét kéne artikulálni, reprezentálni. Ferenc nem is csinál nagy titkot belőle, hogy a tradicionalizmust nem tartja megfelelő útnak.

Hiába tűnik úgy, hogy a fiatalok kaphatóak a tradicionalizmusra, és lehet, hogy arányosan sokan is vannak, de a múltba visszalépés egészen egyszerűen nem fog tudni életet lehelni – a pesszimisták szerint a kihalás útján elindult – nyugati katolicizmusba. Igen, van »szent hagyomány«, de volt a Názáreti Jézus idejében is. A nyomába jövő legnagyobb apostol, Pál, a megtért bűnös zsidó nagyon jól tudta, hogy nem a mózesi tradíció lesz a kereszténység vivőanyaga. Ne botránkoztassatok meg másokat, ajánlja, ha azok esznek húst, egyetek ti is, ha ők nem esznek, ne egyetek ti sem... (Pál 1 Kor 10:31-33) Micsoda hatékony magatartás!

A katolikus hagyomány alap, de nem azonos a Szentlélekkel. Márpedig megújhodást (nem modernséget!) csak a Lélek generálhat. Kérdés, hogy sikerül-e ezt Ferencnek megértetnie a papsággal, a hívekkel. Végül is Jézus közössége sem volt nagy, mégis messze nagyobb volt a hatása, mint a zsidó szent hagyomány követőinek...”