Így választunk vasárnap önkormányzatokat

Budapesten az utolsó pillanatban állt a feje tetejére az önkormányzati választási rendszer, vidéken viszont már 2010-ben is a jelenlegi szabályok szerint szavaztunk; jóval kevesebb önkormányzati képviselőre. A 2011-es új önkormányzati törvény módosításai azonban nagyban kihatottak arra, hogy mennyi szava van annak, akire szavazunk: az állam a saját hatáskörébe vont egy csomó, korábban önkormányzati feladatot és a képviselő-testületek és a polgármesterek hatáskörei jelentősen megváltoztak az új rendszerben. Ami biztos, hogy most már öt évre választunk, vagyis el fog válni egymástól a parlamenti és az önkormányzati ciklus.

Csökkentett hatáskörű önkormányzatok: mit csinálhat, akire szavazunk?

Az új önkormányzati törvény számos, korábbi kötelező feladatot elvett az önkormányzatoktól, ezek közt a leglátványosabb az iskolák, kulturális és egészségügyi intézmények állami fenntartásba vétele. Ezen kívül az önkormányzatok gazdálkodási autonómiája is csökkent: a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvényértelmében ugyanis az önkormányzati hitelfelvételhez, vagy kezesség- illetve garanciavállaláshoz az illetékes miniszter előzetes jóváhagyása szükséges. Nem csak a helyi, de a korábban széles hatáskörökkel bíró megyei önkormányzatokat is érintik a változások, amelyeknek az új rendszerben már csak terület- és vidékfejlesztési, illetve területrendezési feladatai vannak.

Az önkormányzatok működése felett a fővárosi és megyei kormányhivatalok gyakorolják a törvényességi felügyeletet; így az önkormányzati jogalkotási aktusok felülvizsgálatára, sőt, pótlására is lehetőségük van. A hatáskörelvonások mellett az önkormányzati szereplők feladatmegosztása is változott: az új önkormányzati törvény alapján a polgármester javára billent az egyensúly a képviselő-testülettel szemben. A képviselő-testület hatáskörei jóval körülhatároltabbak; a polgármester például halaszthatatlan esetben a képviselő-testület hatáskörébe tartozó ügyben is határozhat, valamint a – szerinte – az önkormányzat érdekeit sértő ügyekben ismételt tárgyalást kezdeményezhet, vagyis egyfajta gyenge vétójoga van. Ezen kívül az új szabályok szerint már a polgármester – nem pedig a képviselő-testület – nevezi ki a jegyzőt.

Vidék: egyszer már kipróbált választási szabályok

Vidéken már 2010-ben is az „új” szabályok szerint zajlott a választás, a választási eljárási törvényt pedig már tesztelte a parlamenti és az európai parlamenti választás – a korlátozott kampányhirdetési lehetőségekkel, meg a kamupártok és az ajánlóív-másolások visszásságaival együtt. Az önkormányzati választáson nem kérhetnek állami támogatást a kampányra a pártok és a jelöltek, így – nem túl meglepő módon – a tavasszal felbukkant kamupártok politikai elkötelezettsége és ambíciói is jócskán megzuhantak az őszre.

A választás szabályai eltérnek a tízezer főnél kisebb és nagyobb településeken, a megyei jogú városokban, valamint a megyei közgyűlés megválasztásánál. Összességében a korábbihoz képest mindenütt jóval kevesebb képviselőt választanak és – az országgyűlési választáshoz hasonlóan – az egyéni választókerületben elnyert mandátumok javára érezhető némi súlyeltolódás.

A tízezer főnél kisebb települések egyetlen választókerületet alkotnak, ahol egyéni listás rendszerben zajlik a szavazás: több jelöltre is lehet szavazni a listában, de legfeljebb annyira, ahány hely van a képviselő-testületben. A polgármester-jelöltek közül értelemszerűen csak egyre lehet voksolni.

A tízezer lakosnál többet számláló települések már választókerületekre oszlanak, így vegyes rendszerben választják meg az önkormányzati képviselőket, külön szavazólapon pedig a polgármestert. Az egyéni választókerületekben a relatív többséget szerzett jelölt nyer mandátumot, ezen kívül a kompenzációs listáról a töredékszavazatoknak megfelelően juthatnak mandátumhoz azon pártok és jelölő szervezetek jelöltjei, amelyek a választókerületek több mint felében tudtak egyéni jelöltet állítani.

A megyei közgyűlések választásánál megszűnt az a 2010 előtti szabály, hogy külön választókerületet alkottak a tízezernél több, illetve kevesebb lakossal rendelkező települések. (Egyes területeken a sajátos településszerkezet miatt ez egyébként isaránytalanságokhoz vezetett.) Tehát a megyei közgyűlés választásánál a megye – amibe a megyei jogú városok és a főváros nem számítanak bele – most egyetlen választókerületet alkot és a jelölő szervezetek listáira lehet szavazni. A bejutásnál 5 százalékos küszöb érvényesül. A megyei közgyűlés elnökét nem közvetlenül a polgárok választják (mint a településeken a polgármestert), hanem a közgyűlés tagjai maguk közül.

A megyei jogú városokban a közgyűlés tagjait szintén a tízezer fősnél nagyobb településekben meglévő, vegyes választási rendszerben választják meg, vagyis egyéniben és kompenzációs listáról jutnak be a közgyűlésbe a képviselők. A megyei jogú városok lakói csak a városi közgyűlés tagjaira és a polgármesterre szavazhatnak, a megyei közgyűlés tagjaira – az eddigiekhez hasonlóan – nem, mivel a megyei jogú város nem része a megyének.

Érdemes röviden szólni a nemzetiségi önkormányzati választásokról is: ezekre olyan településeken kerülhet sor, ahol a legfrissebb népszámlálási eredmények szerint legalább 25 olyan választópolgár él, aki az adott nemzetiséghez tartozónak vallotta magát. Továbbra is a nemzetiségi névjegyzékbe való felvétel szükséges ahhoz, hogy valaki szavazhasson a nemzetiségi választáson. A tavaszi parlamenti választáson az új választójogi szabályoknak köszönhetően elvileg lehetőségük volt a nemzetiségeknek kedvezményes parlamenti mandátum megszerzésére: ez azonban egyik nemzetiségnek sem sikerült. Valószínűleg azért, mert a parlamenti választáson a nemzetiségi választópolgároknak választaniuk kellett aközött, hogy a nemzetiségi, vagy a pártlistákra akarnak-e szavazni, és így sokak értelemszerűen a pártlistát tartották fontosabbnak. Az önkormányzati választásnál viszont nincs ilyen döntéskényszer: a nemzetiségi állampolgárok a „rendes” és a nemzetiségi önkormányzati képviselőkre is szavazhatnak.

Budapest: alkotmányosnak nyilvánított aránytalanság

A budapesti választási rendszert az utolsó pillanatban alakította át a jogalkotó, és mivel a parlamenti képviselők egynegyede utólagos normakontrollt kezdeményezett, így csak júliusban, az Alkotmánybíróság döntése után vált véglegessé az új szabályozás: két és fél hónappal az önkormányzati választás előtt. Az új rendszerről és az Ab döntéséről korábban már írtunk részletesen: a lényege, hogy a fővárosi közgyűlésbe már nem választják külön listás szavazással a képviselőket, hanem a testületet a huszonhárom kerületi polgármester és a főpolgármester alkotja, valamint kilenc fő kerül be a kompenzációs listáról.

A rendszer aránytalansága alapvető probléma, mivel a fővárosi kerületek lakosságszáma között jelentős, akár hétszeres eltérés is van, így egy kis kerületben egy választó szava sokkal többet ér, mint egy nagy kerületben, mivel ugyanúgy egy-egy képviselőt (polgármestert) küldenek a közgyűlésbe. Ezt némileg ellensúlyozta volna az – az önmagában szintén vitatható – szabály, amely a kompenzációs listáról való mandátumszerzés szabályaira vonatkozott: az eredeti tervek szerint lélekszámarányosan súlyozták volna a töredékszavazatokat, ami viszont a nagy kerületek veszteseit hozta volna előnybe a kis kerületek veszteseivel szemben. Ezt a súlyozási szabályt az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mondta ki, így a „sima” töredékszavazat-számítás alapján kerülnek be majd a közgyűlésbe a listás képviselők. Az Alkotmánybíróság viszont a súlyozási szabálytól eltekintve alkotmányosnak találta a megoldást.

A testület – amely korábban már a választókerületek lélekszáma közti kétszeres eltérést is túlzottak aránytalannak minősítette – júliusban úgy foglalt állást, hogy a kerületek lélekszámában megmutatkozó nagy különbségeket ellensúlyozza a javaslat által bevezetett kettős többségi szavazás a Fővárosi Közgyűlésben. Ez azt jelenti, hogy egy javaslat elfogadásához nem csak a közgyűlési képviselők többségének szavazata szükséges, de ezen képviselők (polgármesterek) egyszersmind Budapest lakosságának is több mint a felét kell, hogy képviseljék.

Ez a rendszer egyébként felveti azt a problémát, hogy a kompenzációs listáról bekerült kilenc képviselő – akik tehát nem kerületi polgármesterek – szavazatai a kettős többségi rendszerben sokkal kisebb súllyal bírnak, hiszen bár a közgyűlési szavazattöbbséghez hozzájárulhatnak, de ők gyakorlatilag „nulla számú budapestit” képviselnek, így a lakosságarányos többség számításakor már semmit nem nyomnak a latban. A budapestiek idén tehát már csak a kerületi képviselőket, a kerületi polgármestert (egyben mint a Fővárosi Közgyűlés tagját), illetve a főpolgármestert választják meg.

A legnagyobb kérdése az új fővárosi rendszernek a működőképesség: a kerületi polgármesterek felül tudnak-e, akarnak-e majd emelkedni a kerületi érdekeken a Fővárosi Közgyűlésben, és működni fog-e a döntéshozatal a kettős többségi szavazás alapján? Kíváncsian várjuk.