Vérszomjas, pogányfaló zsarnok volt Szent István?

„Úgy alakult, hogy az utóbbi években többször is írtam a Szent István- és az államalapítás-problémáról (például itt és itt), és rendre megdöbbentett, milyen visszajelzéseket kaptam, akár kommentben, akár olvasói levélben. »Idegen érdekek miatt kényszerítette kereszténységre a magyarokat!«; »Kiirtotta az ősmagyar vallást és az ősmagyar tudást!«; »Feudális maffiózó volt, aki tűzzel-vassal kényszerítette a népét!« – ilyesmik. Persze ennél Szörényi – ha fogalmazhatok így – jóval intellektuálisabb; csupán annyit akarok mondani, hogy fent is, lent is találni indulatokat az államalapító királlyal kapcsolatban.

A levélíró megközelítése viszont nagyon szimpatikus. Korábban kötelezettségből, később érdeklődésből olvastam el egy vagonnyi írást Szent Istvánról, politikájáról, szervező munkájáról, hadviseléséről, és úgy látom, hogy annak a történelmi szereplőnek a »mintafigurája«, akit most is, későbbi kutatások során is kizárólag a tettei alapján fogunk tudni megmérni. A legnagyobb István-értők (Györffy György, Kristó stb.) sem mertek meredek, nagy ívű kijelentéseket tenni lelki alkatával, érzelmeivel kapcsolatban. Egyszerűen nem tudjuk megmondani, milyen ember volt, hogyan bánt a hozzá közeli emberekkel, hogyan beszélt, mit érzett, mert erről nincsen megbízható történeti forrás. (A legendákat nem lehet ilyesmire használni.) Mint ahogyan arról sem, hogy pontosan hogyan nézett ki. (Utóbbi kérdésről, részletesebben.)