Az isteni Augustus tettei

A ma kétezer évvel ezelőtt meghalt Augustus Caesar önéletrajza (részletek).

„Az isteni Augustus tettei, amelyekkel a földkerekséget a római nép hatalma alá hajtotta, és azoknak a kiadásoknak a jegyzéke, amelyeket az állam és a római nép javára fordított.

1. Tizenkilenc éves koromban a magam költségén hadsereget szerveztem, melynek segítségével a párturalomtól szorongatott államot felszabadítottam. Ezen a címen a senatus kitüntető határozatával tagjai közé választott C. Pansa és A. Hirtius consulsága alatt [i. e. 43], mégpedig úgy, hogy véleményemet a volt consulokkal együtt adhattam elő, és imperiummal ruházott fel. Praetori minőségemben engem és a consulokat bízott meg azzal, legyen gondunk rá, hogy az állam semmi kárt ne szenvedjen. A nép pedig ugyenebben az évben, miután a háború során mindkét consul elesett, consullá és triumvirré választott az állam ügyeinek rendbehozatalára.

2. Atyám gyilkosainak istentelen tettét törvényes ítélettel megtoroltam: száműzettem, majd mikor fegyverrel támadtak az állam ellen, nyílt csatában kétszer is legyőztem őket.

3. Nem egyszer viseltem hadat szárazon és vízen, belső és külső ellenség ellen, az egész földkerekségen, és győzelmeim után minden kegyelmet kérő polgárnak megkegyelmeztem. Az idegen népeket sem irtottam ki, ha biztonságunk veszélyeztetése nélkül meg lehetett nekik bocsátani, inkább megoltalmaztam. Körülbelül 500.000 római polgár tette le a kezembe az esküt. Ezek közül szolgálati éveik leteltével coloniákba telepítettem vagy municipiumaikba visszabocsátottam több mint 300.000-et. Valamennyiük számára földet utaltam ki, vagy katonáskodásuk jutalmául pénzt adtam. Hajót zsákmányoltam hatszázat, a háromevezősorosaknál kisebbeken k ívül.

4. Kétszer vonultam be ovatióval, háromszor ünnepélyes diadalmenetben, és huszonegyszer kiáltottak ki imperatorrá. A senatus több triumphust is szavazott meg számomra, de én nem fogadtam el. Az egyes háborúk során tett fogadalmaim beváltásául az engem megillető vesszőnyalábokról a babért a Capitoliumon helyeztem el. Az általam vagy az én auspiciumaimmal legatusaim által szárazon és vízen elért sikerek miatt a senatus ötvenötször rendelt hálaadást a halhatatlan isteneknek. A napok száma pedig, amelyek en senatusi határozat alapján hálaadó istentiszteleteket tartottak, 890 volt. Diadalmeneteimen kilenc király vagy királyi sarj vonult fel szekerem előtt. Tizenháromszor voltam consul, mikor ezeket írtam, és harminchétszer nyertem el a tribunusi hatalmat.

5. A dictaturát, amelyet a nép és a senatus mind távollétemben, mind jelenlétemben megszavazott, M. Marcellus és L. Arruntius consulsága alatt [i. e. 22] nem fogadtam el. Nem utasítottam azonban vissza a nagy ínség idején a gabonaellátásáról való gondoskodást. Ezt a tisztemet úgy láttam el, hogy az egész polgárságot saját költségemen és gondoskodásommal néhány napon belül megszabadítottam a félelemtől és a fenyegető veszélytől. Az akkor egyszer s mindenkorra felajánlott consulságot szintén nem fogadtam el.

6. M. Vinicius és Q. Lucretius [i. e. 19], majd P. Lentulus és Cn. Lentulus [i.e. 18], harmadszor pedig Paullus Fabius Maximus és Q. Tubero consulsága alatt [i. e. 11] a senatus és a római nép egyetértőleg megbízott azzal, hogy korlátlan hatalom birtokában egyedül legyek a törvények és az erkölcsök felvigyázója, de én egy olyan tisztséget sem fogadtam el, amelyet az ősök szokása ellenére ruháztak rám. Azt, aminek végrehajtására a senatus megkért, tribunusi felhatalmazásom birtokában hajtottam végre. Ebben a hatáskörben magam kértem öt ízben a senatustól hivatali társat, és meg is kaptam.

7. Tíz esztendőn keresztül egyfolytában voltam az államügyek rendbehozatalára szervezett háromtagú bizottság tagja. A senatus feje voltam addig a napig, amikor ezeket leírtam, negyven éven keresztül. Pontifex maximus, augur, a kultusz felügyeletére rendelt 15 tagú bizottság és a héttagú epulo-testület tagja, frater Arvalis, sodalis Titius és fetialis voltam. (...)

26. A római nép valamennyi provinciájának a területét megnöveltem, amelynek csak a szomszédságában hatalmunkat el nem ismerő népek éltek. A galliai és hispaniai provinciákat, valamint Germaniát, amerre az Oceanus határolja, Gadestól az Albis-folyó torkolatáig, megbékéltettem. Az Alpok vidékét az Adriával szomszédos területektől egész a Tyrrhen-tengerig biztonságossá tettem anélkül, hogy egy népet is jogtalanul megtámadtam volna. Hajóhadam a Rhenus torkolatától Kelet felé, egészen a cimberek határaiig előrehatolt, ameddig római ember előzőleg sem szárazon, sem tengeren el nem jutott, és a cimberek, a Charides és Semnones népe, valamint az ott élő más germaniai népek követeik útján kérték barátságomat és a római nép barátsá gát. Parancsomra és legfőbb vezérletem alatt majdnem egy időben két sereg vonult Aethiopiába és Arábiába, amelyet Eudaemonnak neveznek, és mindkét ellenséges népnek hatalmas veszteségeket okozott, és sok várost elfoglalt. Aethiopiában egészen a Meroéval határos Nabata városáig nyomultak előre. Arabiában a sereg a sabaeusok területén lévő Mariba városáig hatolt előre.

27. A római nép fennhatóságát Egyiptomra is kiterjesztettem. Armenia maiort királyának, Artaxesnek halála után provinciává tehettem volna, de inkább őseink példáját követtem, és ezt az országot Tiberius Nero útján, aki akkor mostohafiam volt, átadtam Tigranesnek, Artavades király fiának, Tigranes király unokájának. Ugyanezt a népet, mikor elpártolt és fellázadt, Gaius fiam útján levertem és átadtam Ariobarzanes királynak, Artabazes méd király fiának, hogy uralkodjék rajta, majd az ő halála után Artavasdes nevű fiának. Ennek megöletése után az armeniai királyi nemzetségből származó Tigranest küldtem ebbe az országba. Az Adriai-tengeren túl, Kelet felé elterülő valamennyi provinciát és a cyrenei provinciákat, amelyeket már nagyrészt királyok vettek birtokukba, valamint még előzőleg a rabszolgaháborúba bonyolódott Siciliát és Sardiniát visszaszereztem.

28. Africában, Siciliában, Macedoniában, mindkét Hispaniában, Achaiában, Asiában, Syriában, Gallia Narbonensisben és Pisidiában katonai telepeket alapítottam, Italiában pedig huszonnyolc, az én kezdeményezésemre alapított colonia van, amely még az én életemben virágzó és népes várossá fejlődött.

29. Hispániából, Galliából és a dalmatáktól az ellenség legyőzése után számos olyan katonai jelvényt szereztem vissza, amelyeket más vezérek vesztettek el. A párthusokat arra kényszerítettem, hogy szolgáltassák vissza a három római hadseregtől zsákmányolt jelvényeket, és megalázkodva kérjék a római nép barátságát. Ezeket a jelvényeket pedig a Bosszúálló Mars templomának a szentélyében helyeztem el.

30. A pannoniai törzseket, amelyeket az én principatusom előtt a római nép hadserege sohasem közelített meg, Tiberi us Nero révén, aki akkor mostohafiam és legatusom volt, legyőztem, a római nép hatalma alá vetettem, és Illyricum határait előbbrevittem egészen a Danuvius folyó partjáig. Az a dák sereg, amely az innenső partra átkelt, az én legfőbb vezérletem alatt teljes vereséget szenvedett, majd az én seregem kelt át a Danuvius túlsó partjára, és a dák törzseket a római nép fennhatóságának vállalására kényszerítette. (...)

34. Hatodik és hetedik consulságom idején [i. e. 28–27], miután a polgárháborúnak véget vetettem, a legfőbb hatalom közös egyetértéssel rám ruházott birtokában az állam ügyeinek intézését a magam hatalmából a senatus és a római nép kezébe tettem. Ezért az érdememért senatusi határozat alapján Augustusnak neveztek, és házam ajtófélfáját az egész nép nevében babérral díszítették, ajtóm fölé koszorút tűztek polgártársaim megmentésének jutalmául, és aranypajzsot helyeztek el a Curia Iuliában, melyet a felirat szerint a senatustól és a római néptől vitézségemért, nagylelkűségemért, igazságosságomért és jámborságomért kaptam. Ezután tekintély dolgában mindenkit fölülmúltam, hatalmam viszont semmivel sem volt több, mint hivatalbeli társaimnak.

35. Tizenharmadik consulságom évében [i. e. 2] a senatus és a lovagrend és az egész római nép a „haza atyjának” jelentett ki, és úgy rendelkezett, hogy ezt feliraton tüntessék fel házam előcsarnokában, a Curia Iuliában és azokon a quadrigákon, amelyeket senatusi határozat alapján az Augustus-forumon tiszteletemre állítottak. Amikor ezeket leírtam, hetvenhatodik évemet éltem [i. sz. 14].”