Titok a világban

„A mostani kémbotrányok, lehallgatások, adatszivárogtatások drámái látszólag országok, nemzetállamok konfliktusai. Pedig e felszíni rétegek alatt, ahol most éppen Németország került egyre vészjóslóbb konfliktusba az Amerikai Egyesült Államokkal, sokkal mélyebb, tektonikus összeütközések zajlanak. Egyre világosabb, hogy Európa egy olyan évszázados ívű, egyelőre rejtett, de egyre nyíltabbá váló globális »háború« színtere, amelynek lényegét a mai uralkodó beszéd-tér képtelen megfogalmazni. Ez a háború ugyanis nem egyszerűen az USA és az EU (illetve annak legerősebb nemzetállama, Németország) összeütközése, hanem két létszerveződési módé. Európa ugyan már nagyon legyengülve és ellentmondásosan, zavarosan, de még mindig őrzi a tradicionalitás olyan szakrális elemeit és szerveződéseit, amelyek módfelett kellemetlenek a globális hatalmi rendszer számára.

A háború nemcsak az Atlanti-óceán két »partját« állítja szembe egymással, hanem Amerikában és Európában is belső frontvonalakat képez. A génkezelt élő szervezetek világkereskedelmétől, az értéktelen, pusztító »tömegkultúra« globálisan »szabad« terjesztésétől, a pénzügyi mozgások és szolgáltatások teljes planetáris »felszabadításáig«, vagy éppen Oroszország, az iszlám és a Közel-Kelet megítéléséig nemcsak egyszerűen szélesedő szakadék tátong Európa és Amerika – vagy Vass Csaba szóleleményével élve: Amerópa és Euramerika – között, hanem valódi világháború zajlik, még hogy ha a hagyományostól igencsak eltérő »fegyverekkel« is.

A mostani kémbotrány ennek a világháborúnak egy igen érzékeny felülete. A titok és a mögötte meghúzódó ontológiai célok egy olyan világrend felépítésének szándékára utalnak, ami Európát – szétroncsolva hagyományos szakrális talapzatának maradékát is – történelmi önazonosságától visszafordíthatatlanul és véglegesen megfosztaná. A globális »birodalom«, amit látszólag egy USA nevű nemzetállam képvisel, végső leszámolásra készül. Azért látszólag az USA a főszereplő, mert az USA nevű nemzetállam is csupán megtartó talapzata a »birodalmi Amerikának«, amely talapzatot az »impérium« ugyanolyan gátlástalan kegyetlenséggel nyomja el és fosztja ki, mint Európát vagy a világ bármely lokalitását. A mostani kémbotrány egyúttal azt is jelzi, hogy most már a »formára« se nagyon ad, és nem igazán válogat az eszközökben. Európa látszólag »szövetséges és jó barát«, ám a birodalmi szuperstruktúra számára ugyanolyan likvidálandó ellenfél, mint bárki más a globális térben. Európa azért tehetetlen ebben az élet-halál harcban, mert elitjeinek meghatározó többsége a »birodalom« kreatúrája. Kizárólag a birodalom »nyelvét« beszéli, és érdekeivel, értékeivel és érzelmeivel egyaránt a birodalom kollaboránsa. 

A jövő így egyelőre nem túlságosan biztató, az egyetlen, amivel vigasztalhatjuk magunkat, hogy innen szép győzni.”