Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
A minap Szarajevóban felkerestem azt a nevezetes sarkot, hol Gavrilo Princip megölte Ferenc Ferdinándot.
„Azon járt az eszem, hogy a tizenkilencedik századot mindig lírikusnak képzelem, eszményektől bódult kamasznak, aki reménytelenül szerelmes az általa megváltandó emberiségbe, s nem sejti még, hogy az soha nem szereti vissza. E kamasznak a mellkasa helyén »hullámzó kebel« volt, szája helyén »ajak«, amely nem hétköznapi szóra, hanem »szózatra« nyílt.
Eszméknyi vér folyt el azon a szarajevói sarkon, s a kamasz helyébe a zakkant mészáros lépett, a huszadik század, a hideg vérű szociopata, Európa rosszabbik énje, a felvilágosult Hitman, önnönmaga bérgyilkosa. Itt történt, itt! Itt hanyatlott le a tizenkilencedik század, amely az általános társadalmi fejlődésen még emberi boldogulást értett, itt lépett elénk az a bizonyos szociopata, aki szavainkat sem érti már: még hogy ember, még hogy boldogulás...
Aztán a folyóparton egy napfényes teraszt kerestem, kértem egy kávét törökösen és nevetségesen olcsón, s az emberek arcát néztem, próbáltam a tekintetükből kitalálni, hogy vajon ki mit csinálhatott itt húsz évvel ezelőtt, vagyis azokban az időkben, amikor Szarajevóban a zakkant mészáros házról házra járt. De nem sokáig bírtam az erőpróbát. Nem bírtam a szemeket.”