Bűn és bűnhődés

„Ellopják és eladják a csatornafedelet. Kap érte négyezer forintot. Lehet, hogy ötven-, százezer forintba kerül a pótlás. De menet közben belelép valaki. A kár akkor már nem csupán a fedél pótlásának a forint értéke. Személyis sérülés. Munkából való kiesés. Kölcsöne van, amit a munkától való elesés miatt nem tud törleszteni. Egy idő múlva behajtók jelennek meg. A legrosszabb esetben elveszítette a házát. A család kiborul, szét is esik. Egy egész élet megy tönkre valamely emberek felelőtlensége miatt. A kár akkor valóban csak ötven-, százezer forint? Ilyen esetekben tényleg csak annyi feladata lenne az igazságszolgáltatásnak, hogy a meghatározott kárnak megfelelő büntetést kiszabja? Nem lehetséges, hogy a teljes okozott kárt kell elrendezni? (...)

Nekem nagyon visszatetsző az, hogy ma csupán az elítéltek jogairól esik szó. (Lehet, hogy nem így van, de leginkább ezt érzem) Teljesen mindegy, hogy életfogytos vagy hosszú időre  lecsukott valaki. Zavar, amikor nagyképűen, cinikusan fenyegetőznek némelyek, kinevetik az áldozataikat. Röhögve tervezgetik a kijövetelük utáni balhékat, legyen az rablás, vagy kéjgyilkosság. Megbánás nélkül várják a szabadulást. (...)

Józan paraszti ésszel, tényleg az az összes problémánk, hogy mi lesz szegény többszörös gyilkossal, kegyetlen elkövetővel? Azt el tudom képzelni, hogy kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőivel, akiknél van esély a visszailleszkedésre, azokra ennek megfelelő módon figyelnek. De törődik valaki az áldozatokkal? Többször hallani azt a védekezést, az áldozat tehet róla. Miatta vagyok börtönbe, de ha egyszer kikerülök elintézem. Miért is van a jogrendünk? Hogy az áldozatoknak igazságot szolgáltasson? Vagy az ügyvédeket megfizetni tudóknak szabadságot adjon? Vagy bármilyen okból kifolyólag a társadalom jogrendje vagy tagjai ellen vétőktől megvédje őket?”