Ez a rothadás kultúrája, ez Európa vége

„És nem azért nem szeretem ezt az eredményt, mert Kolbász asszony-úr transzvesztita. Mindenkinek joga van az induláshoz, nemre, fajra, felekezetre való tekintet nélkül. Ezért nem is értek egyet a fehéroroszok és az oroszok kezdeményezésével, akik Wurstot éppen áttekinthetetlen és kibogozhatatlan nemi identitása miatt zárták volna ki a versenyből.

Az igazi bajom azzal van, amit az osztrák énekes üzent megjelenésével egész Európának. Ennek lényege pedig a jellegzetesen férfias testi vonás, a szakáll megtartása. Ugyanis az ismert jelenség, hogy egy valamilyen nemi külsővel született ember a későbbiekben identitást vált, s például férfiből nővé lesz, s ezzel együtt a férfias külső megjelenését átváltoztatja nőies külső megjelenésre. Ez követhető folyamat – bármi legyen róla a véleményünk –, joga van hozzá, hegeli értelemben ez a tagadás fázisa, megtagadja a nemét és a másikra vált át.

De: ezek után, női identitásra átváltva, mégis megőrizni a szakállat, méghozzá hatalmas szakállat az arcon, ez rémisztő. Ez lenne a hegeli tagadás tagadása, amiből valamilyen új minőség jönne elő? Aligha: ez a fordulat a semmi, az üresség, a teljes káosz megjelenése. De persze ez tudatos és átgondolt káoszteremtés. Ez a rothadás kultúrája, ez Európa vége.

Ugyanis értsük meg jól: a nemiidentitás-váltásnak elvileg lehetnek indokolható okai. De ha valaki nővé avanzsál át, és mégis megőrzi a szakállát, annak az az üzenete Európa számára, hogy a két ősi nem, Ádám és Éva nemének szétválasztása értelmét vesztette. Nincsenek többé nemek, mindenki úgy mászkál, jön-megy a két nem között, zavarosan válogatva ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, ahogyan csak akar. Ez az igazi szabadság, amikor megszabadulunk a bibliai értelemben vett két nem bilincsétől! Ez a beteljesült szabadság! – hirdeti nekünk Európa szombati fő színpadán Thomas-Chonchita Neuwirth-Wurst. Igen, ez a beteljesült és végső szabadság. Úgy nevezik: a halál szabadsága.

Ez az osztrák ember egyszerűen a szemünkbe hazudik. Azt mutatja nekünk tükör által már nem is olyan homályosan, hogy ti, európaiak, már mindent bevesztek, mindent elhisztek, ami más, mint ami ti voltatok évszázadok óta, a római és a görög kultúrán, a keresztény értékeken és erkölcsön felnevelkedve. Elhittétek és benyeltétek a liberálisok toleranciakultuszát, s nem vettétek észre, hogy a másság eltűrése helyett már réges-régen a másságot helyeztétek a normális, európai és keresztény normák helyébe, a másság lett a norma, s a normalitás lett a másság. Így vesztitek el, európaiak, lassan de biztosan, saját identitásotokat, gyökereiteket, hiteteket, ősidőkbe nyúló normális szexuális identitásotokat – mely a faj fenntartásának alapja –, egyszóval mindeneteket.”