Voksvadászat után

„Magyarországon a kétharmad újbóli megszerzése okozta kormányzati mámor még eltart egy ideig, ráadásul éppen kapóra jött Brüsszel döntése a szabad és adómentes pálinkafőzés tiltásáról. Újfent lehet fújni a képzeletbeli szabadságharc kürtjeit, ostorozni a brüsszeli bürokratákat, mert egy hungarikumra emeltek kezet. Ám a szimbolikus politizálás után megint jön az ötletbörze: melyik ágazatot lehetne még jobban megterhelni adóval, honnan lehetne még lecsípni a kiadásokból, mivel a választási évben lazára sikerült költségvetés készült.

Hasonló a helyzet Szlovákiában is, hiszen a Fico-kormány a miniszterelnök államfői ambíciói miatt 2014-ben nem folytatta a takarékosság politikáját. A pénzügyminisztérium nem is várt sokáig: előrukkolt a gyógyszergyártók szponzori tevékenységének megadóztatásával, és újra felmerült a drágább lakóingatlanok megadóztatásának terve. Természetesen a szociális érzékenységét olyannyira hangsúlyozó Smer nem az emberek tűrőképességét teszteli. Tisztában van azzal, a 2016-os parlamenti választásokig minden évben több száz millió eurót kell megtakarítania ahhoz, hogy egyensúlyban legyen az ország pénzügyi helyzete, hogy tartani tudjuk az Európai Unió által árgus szemmel figyelt hiánycélt, és hogy ne verjük a fejünket az adósságplafonba.

Ez utóbbi különösen fájdalmas lenne a kormány számára, mivel ez esetben éppen a parlamenti választás évében kellene bármi áron kiegyensúlyozott költségvetést készítenie. Viszont mit ér úgy a kampány, ha nem lehet némi cukormázzal megédesíteni a hétköznapokat...”