„Az egész kóceráj annyira 2010, hogy még 2010-ben sem volt ennyire 2010. A releváns kérdések ugyanis most is úgy hangzanak, hogy 1; lesz-e a Fidesznek kétharmada, 2; a Jobbik beelőzi-e a baloldalt, 3; bejut-e a parlamentbe az LMP.
Namost ez az egyik. A másik nyomós érv pedig az örökké fennálló dilemma, miszerint ha nem szavazok, négy évig tényleg kiírom magam a közéletből, amit egyébként mélyen megértek azok esetében, akik képesek megtartani ezt a fajta aszkézist. A nem szavazás ugyanis nem szavazás, nem pedig hallgatólagos támogatása az elnyomó, rezsináci, fasisztabolsevik kormánynak, vagy a bilderbergista baloldalnak, ellenben aki így dönt, annak tényleg kuss van négy évig. Ebben egyébként rengeteg vicces lehetőség is rejtőzik, hiszen a szavazóborítékokba becsempészhetünk például egy-egy szaftos pornóképet, jókedvre derítve ezzel az egész nap adminisztráló szavazóbiztosokat és szavazatszámlálókat, vagy akár rajzolhatunk a szavazólapra mindenféle malacságot is.
Reálisan nézve azonban tényleg hagyhatunk magunknak 25 percet erre az egész cécóra, pláne, hogy egyébként kiváló apropóként szolgálhat egy vasárnapi bekarmolásra, ahol nyugodtan lehet szidni a kormányt, anyázni az ellenzéket, nácizni a Jobbikot és zsidózni az LMP-t. Aztán, hogy még nagyobb legyen a buli, estére össze is lehet ezen verekedni. Hétfőn már úgyis tök mindegy lesz, mindenki megy vissza dolgozni, megnézi az esti híreket a tévében, hogy ki nyert, akár a Való Világ legszebb éveiben, felbont egy sört, enni ad a gyereknek, és így tovább.”