A kisebbik rossz helyett a jót

„Bárdos Gyula köztársasági elnöki jelölése követ dobott a közöny állóvizébe. Sokan támogatják a magyar jelölt ötletét, de még azok is beszélnek róla, akik ellenzik. Viszont a politikában megszokottól eltérően, ezúttal nem a jelölt személye kelt hullámokat, hanem a kérdés, hogy egyáltalán kell-e jelölt.

Természetesen kell, sőt már régen kellett volna. És ez teljesen független attól, hogy Bárdosnak van esélye, vagy nincs, hiszen a végső győzelemre nyilvánvalóan nincs. Ha szavazatszámláláskor meggyőző szám lesz a jelöltünk neve mellett, az azt mutatja majd, hogy a felvidéki magyarok egységesen képesek odaállni egy ügy, illetve a saját érdekeik mellé. Jó lenne, ha az elnökválasztás végén ezt látnák a szlovákok, de mi magunk is. Ránk fér már az erő érzése és a hit önmagunkban. 

(...)

Azzal, hogy korábban nem indítottunk magyar jelöltet, rendre önmagunkat kárhoztattuk a gyomorral nehezen viselhető választásra, amikor a kisebbik rosszat kellett karikázni. De minek? Szedjük csak össze, mit köszönhetünk a mi szavazatainkkal elnökké lett Rudolf Schusternek és Ivan Gašparovičnak! Utóbbi ráadásul azt is bemutatta, milyen elnök lett volna Mečiar, aki ellenében rá szavaztunk. Bárdos Gyula már eddig jóval többet tett a magyarokért, mint a fent nevezettek együttvéve.”