Szedjük csak össze, mit köszönhetünk a mi szavazatainkkal elnökké lett Rudolf Schusternek és Ivan Gašparovičnak!
„Bárdos Gyula köztársasági elnöki jelölése követ dobott a közöny állóvizébe. Sokan támogatják a magyar jelölt ötletét, de még azok is beszélnek róla, akik ellenzik. Viszont a politikában megszokottól eltérően, ezúttal nem a jelölt személye kelt hullámokat, hanem a kérdés, hogy egyáltalán kell-e jelölt.
Természetesen kell, sőt már régen kellett volna. És ez teljesen független attól, hogy Bárdosnak van esélye, vagy nincs, hiszen a végső győzelemre nyilvánvalóan nincs. Ha szavazatszámláláskor meggyőző szám lesz a jelöltünk neve mellett, az azt mutatja majd, hogy a felvidéki magyarok egységesen képesek odaállni egy ügy, illetve a saját érdekeik mellé. Jó lenne, ha az elnökválasztás végén ezt látnák a szlovákok, de mi magunk is. Ránk fér már az erő érzése és a hit önmagunkban.
(...)
Azzal, hogy korábban nem indítottunk magyar jelöltet, rendre önmagunkat kárhoztattuk a gyomorral nehezen viselhető választásra, amikor a kisebbik rosszat kellett karikázni. De minek? Szedjük csak össze, mit köszönhetünk a mi szavazatainkkal elnökké lett Rudolf Schusternek és Ivan Gašparovičnak! Utóbbi ráadásul azt is bemutatta, milyen elnök lett volna Mečiar, aki ellenében rá szavaztunk. Bárdos Gyula már eddig jóval többet tett a magyarokért, mint a fent nevezettek együttvéve.”
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Helyszíni beszámoló a felvidéki magyar közösség megmozdulásáról.
Pozsonyban egyre bizonytalanabbnak tűnik a kormánykoalíció helyzete.
Maradjunk annyiban, hogy Viktória Strompová számára mindaddig egyáltalán nem volt fontos a magyar állampolgárság, amíg nem akart a Tisza Párt színeiben országgyűlési képviselőjelölt lenni.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
A miniszterelnök személyesen küldött ajándékot egy „Edina” nevű hölgynek, mellé pedig egy sokatmondó bibliai idézetet írt.
Ez igen, fiam, ügyes, magam is így csinálnám!
