Kettős beszéd: holokauszt-emlékév és Horthy-rehabilitáció

„Egyvalami viszont máris világos: a holokauszt emlékév meghirdetésével a kormány túl nagyot markolt. Önként és önmagát vitte bele a kettős beszéd csapdájába, amelyet a holokauszt emlékév meghirdetésével saját maga állított önmagának. A kettős beszéd az Orbán-kormány esetében nem egyszeri, véletlen üzemzavar, hanem tételesen felvállalt politikai program és hatalmi technika, amellyel a Fidesz a különféle, egymással ellentétes elveket valló szavazótáborokat és lobbicsoportokat egyszerre kíván magához kötni. »Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok« – mondta a miniszterelnök 2011-ben. Az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és kormánykezdeményezések nem a sors véletlen fordulatai, hanem a krónikusan állandósult kettős beszéd következményei. Az emlékévvel a Fidesz egyfelől jelezni akarta, hogy indokolatlan az aggodalom a magyarországi antiszemitizmus megerősödése miatt. Másfelől viszont Horthy rehabilitációjával igyekszik megnyugtatni saját választói bázisának azon radikális rétegét, amely akár el is pártolhat a Fidesztől a Jobbik hívó szavára.

A kormány egyes nyilatkozatai és kezdeményezései nem véletlenül nélkülözik a konzisztenciát. Az egyik oldalon – főként a külügyi apparátustól – rendre hangzanak el a magyar államnak a holokausztban való felelősségét kimondó nyilatkozatok. Ilyen volt a külügyminiszter, Martonyi János beszéde egy budapesti nemzetközi konferencián, amelyben elismerte, hogy »a magyar holokausztot magyarok követték el magyarok ellen, az elkövetők és az áldozatok egyaránt magyarok voltak«. Hasonlóan fogalmazott Lázár János államtitkár egy párizsi rendezvényen: »a magyar állam egyes vezetőit súlyos, személyes felelősség terheli a magyar zsidók deportálásáért. Saját polgáraik halálra ítélésért«. Igaz, Horthy Mikós nevét sem Martonyi, sem Lázár nem mondta ki. Horthy felelősségét azonban mindketten elismerték, ha közvetve is, hiszen az 1944. tavaszi-nyári deportálások idején a magyar állam legitim vezetője Horthy Miklós kormányzó volt. Magyarország ENSZ nagykövete, Kőrösi Csaba a magyar állam felelősségére helyezte a hangsúlyt: »Bocsánatkéréssel tartozunk az áldozatoknak, a magyar állam bűnös volt a holokausztban. Először azért, mert nem védte meg saját állampolgárait a pusztulástól, másodszor pedig azért, mert segédkezett és anyagi forrásokat biztosított a népirtáshoz«.

Nyilvánvaló, hogy ezek a nyilatkozatok a magyar holokausztról egészen mást mondanak, mint a német megszállási emlékmű. Csakhogy Martonyi, Lázár és Kőrösi ugyanannak a kormánynak képviseletében szólalnak meg, amely egyidejűleg Horthy Miklós ártatlanságának hangsúlyozására új történeti intézetet alapít. Józan ésszel alig felfogható rövidlátás, tudatlanság vagy vakmerő cinizmus kellett ahhoz, hogy ugyanaz a kormány, amely a Horthy rehabilitációhoz nevét adja, párhuzamosan holokauszt-emlékévet hirdessen.”