Fico túl sokat képzel magáról

„- A közvélemény-kutatások szoros eredményt jósoltak a szlovákiai elnökválasztás második fordulójában, viszont Robert Fico miniszterelnök már az első fordulóban is rosszabbul szerepelt, mint várták. Mennyire volt meglepő, hogy a független, civil jelöltként indult üzletember, Andrej Kiska 59:41-re győzte le a regnáló kormányfőt?

- Szlovákiában megfigyelhető egy olyan trend, miszerint a politikában előnyt élveznek azok a pártok és politikusok, akik hatékony kampánnyal, de általában minimális politikai múlttal rendelkeznek. 2002-től erősödött fel ez a trend, azóta három párt került be a így a parlamentbe (egy már azóta megszűnt), és úgy tűnik, hogy Andrej Kiska is ezt a trendet használta ki. Egy nagyon jól kiépített háttér-támogatói rendszerrel rendelkezik, 2006 óta karitatív tevékenységet folytat a Jó angyal nevű nonprofit szervezetével. A lakosság körében ismert volt e téren, de mint politikus teljesen fehér folt volt. Elsőként és egyetlenként mondhatja el magáról, hogy politikailag független és civil jelöltként sikerült legyőznie félmillió szavazattal Robert Fico kormányfőt. (...)

- Ha már Ficónál tartunk: hogyan élhette meg a regnáló miniszterelnök, hogy egy relatíve ismeretlen, jobboldali hátszelű üzletember ilyen egyértelműen le tudta győzni az elnökválasztáson? Fico korábbi nyilatkozataiból kitűnik-e, hogy bízott a győzelemben?

Pontosítanám, Kiska rendelkezik jobboldali attitűdökkel is, de közelebb áll az európai értelemben vett szocialista értékrendhez – ez pont hiányzik a SMER-ből. A kormánypártból évek alatt szépen kifakultak a kezdetekben még jelen lévő szociáldemokrata értékek, Kiska talán ezt ismerte fel. Mindemellett győzni tudott olyan, eddig biztos Fico- és SMER-bástyának tűnő területeken (ha nem is mindenhol magabiztos fölénnyel) is, mint Közép-Szlovákia. Robert Fico láthatóan úgy indult neki az egész államfőválasztásnak, hogy a választók róla, a pártjáról és a kormányról fognak egyszerre véleményt mondani – ez komoly hiba volt. Egyrészt mintha Fico lenne az a középpont, amelyet ha bármilyen negatívum ér, az kihat mindenre.

Túlságosan sokat képzel magáról, túlértékelte saját támogatottságát és mozgósítási potenciálját. Másrészt láthatóan nem tudta megértetni a választókkal, miért akar a ciklus közepén, karrierje csúcsán továbbállni és egy a kormányfőhöz képest hatásköreiben súlytalan államfővé válni. Fico csakis Kiskával foglalkozott mindkét fordulóban, ezzel saját maga hozta helyzetbe a független jelöltet, médiafelületet és végső soron támogatókat szerezve neki – hatalmas hiba!”