Kitaláltam egy sokkal jobb emlékművet a német megszállásnak

„De előtte nem így volt ám. Elég csak bóklászni a magyar vidék kisebb-nagyobb települései közt és megkeresni a temetők elhagyatott részeit, a sírköveket, melyeken 1944-ben véget ért az időszámítás. A Magyarország lakosságának 5%-át adó zsidóság szanaszét élt az országban, Munkácstól Hercegszántóig, Mezőberénytől Sopronig. Arra, hogy ezeken a helyeken zsidók éltek, már csak a legöregebbek emlékeznek, vagy ők se, ha ők meghalnak, az egész absztrakt régmúlt lesz, még neutronbomba se kellett hozzá.

Itt jönne képbe az emlékmű, ha már minden áron emlékművet kell állítani. Ne a Szabadság téren legyen Budapesten. Ez nem egy ilyen budapesti dolog – sőt! –, ebben a buliban mindenki benne volt, Eichmann kis csapatának egy ország segített. Sokan csináltuk, emlékműből is legyen jó sok.

Mostanában nagy divatja van elenyészően kevés ember által ismert betűkkel írt helységnévtáblákat tűzni Magyarország településeinek határaira. Ahol egy ilyen elfér, elfér kettő is. Magyarország német megszállásának emlékművei helységnévtáblák legyenek minden olyan falu és város határában, ahol az összes zsidót megölték. Héber betűkkel. Persze, a magyarországi zsidók nem héberül, hanem jiddisül és magyarul beszéltek és írtak, de egy emlékmű lehet ennyire absztrakt. A legtöbb ember úgy se tudná elolvasni, ahogy a rovástáblákat sem.”