Nyers Rezső és a kivégzés lehetősége

„Méltatlanság ért egy közismert magyar nyugdíjast: megvonták a nyugdíjpótlékát. A közismert nyugdíjas nem hagyta annyiban a dolgot, pert indított, azt elvesztette, ám amióta ez a méltánytalanság megesett vele, igencsak megnőtt a baráti köre: publicisták, kommentelők széles hada harcol, ír és lájkol az emberi méltóságáért, annak általános elismeréséért, hogy mennyit tett ez a polgártársunk hazáért, haladásért, reformokért. Egyébként valóban sokat.

De nem ez a kérdés. Szabó Istvánnál sem az volt soha a kérdés, kitűnő rendező-e, hanem hogy miért vált besúgóvá, miért hallgatott róla, majd miért állt elő 2-3 féle magyarázattal.

Még mielőtt tehát Nyers Rezső a magyar progresszió új konszenzuális hősévé válna, akit a pitiáner fideszes bosszú utólag el akar lehetetleníteni, és akivel szolidarítani kell, mert neki köszönhetjük az új gazdasági mechanizmust, vegyük át gyorsan, mi is történt. Az történt, hogy Nyers Rezső annak idején, a kádári megtorló párt irányító testületének tagjaként, megszavazta Nagy Imre kivégzését.”