„Méltatlanság ért egy közismert magyar nyugdíjast: megvonták a nyugdíjpótlékát. A közismert nyugdíjas nem hagyta annyiban a dolgot, pert indított, azt elvesztette, ám amióta ez a méltánytalanság megesett vele, igencsak megnőtt a baráti köre: publicisták, kommentelők széles hada harcol, ír és lájkol az emberi méltóságáért, annak általános elismeréséért, hogy mennyit tett ez a polgártársunk hazáért, haladásért, reformokért. Egyébként valóban sokat.
De nem ez a kérdés. Szabó Istvánnál sem az volt soha a kérdés, kitűnő rendező-e, hanem hogy miért vált besúgóvá, miért hallgatott róla, majd miért állt elő 2-3 féle magyarázattal.