Korrupciós botrányok és össznépi elégedetlenség bomlasztotta szét az eddigi pártrendszert Csehországban, a másik posztkommunista mintaállamban is: az október végi választásokon mindössze 20 százalékos eredménnyel lettek elsők a szocdemek, összeomlottak az eddig kormányzó jobboldai pártok, megerősödtek a kommunisták. A választási igazi nyertesei az új populisták lettek: rögtön két frissen létrejött párt jutott be a parlamentbe, mindkettőt vagyonos üzletemberek alapították, mindkettő a korrupciót és a politikai elit egészét ostorozó szólamoknak köszönheti a sikereit. Az Elégedetlen Polgárok Akciója (ANO; magyarul IGEN) párt 19 százalékkal végzett a második helyen: alapítója és vezetője Andrej Babiš milliárdos üzletember. A cseh kommunista diplomata apától született Babiš maga is kommunista párttag volt, de a rendszerváltozás során – minő meglepetés! – üzleti hatalommá konvertálta politikai tőkéjét, s az ország egyik legnagyobb agrár- s nem régóta médiavállalkozójaként tengette mostanáig az életét. A 2011-ben alapított ANO-val politikai babérokra tört, s sikerrel is járt: majdnem megnyerte a választásokat populista szólamaival. Most az amúgy nehéz helyzetben lévő, meghasonlott szocdemek mellett királycsinálóként illegetheti magát. A kisebbik populista párt, a japán-koreai-morva származású Tomio Okamura turisztikai üzletember által alapított Közvetlen Demokrácia Hajnala közel hét százalékkal jutott be a parlamentbe, a korrupció, a nepotizmus és a kleptokrácia elleni jelszavakkal kampányolva. A korábban a jobboldali Polgári Demokraták és a baloldali szociáldemokraták által uralt cseh politikai tájat tehát földrengés érte: hét kis párt ül a parlamentben, valódi vezéregyéniségek és látható, egységes társadalmi akarat képviselete nélkül. Hogy ebből hogyan lesz többségi kormányzás, még nem látható.
A két szláv ország között pedig ott van nyugati szomszédunk, Ausztria, ahol szintén idén ősszel, a német választások árnyékában tartottak szövetségi parlamenti választásokat. A több mint fél évszázadon át a konzervatív Néppárt (ÖVP) és a Szociáldemokrata Párt (SPÖ) belterjes kétpártrendszerén álló osztrák politikai élet az utóbbi jó húsz évben bomlásnak indult a radikális jobboldalivá avanzsáló Szabadságpárt és a balliberális Zöldek megerősödésével. Az utóbbi tíz évben pedig már a Néppárt és a szocdemek érdekvezérelte nagykoalíciójáról beszélhetünk az egyre több oldalról érkező kihívókkal szemben. Ennek a folyamatnak az utolsó állomása volt a szeptemberi parlamenti választás, ahol a 2006 óta kormányzó nagykoalíció két pártja az összes szavazat épp hogy több mint 50 százalékát szerezték meg – kérdés egyáltalán, hogy nagykoalícióról beszélhetünk-e még. Húsz százalékot szerzett a Szabadságpárt, 12 százalékot a Zöldek, és két új pártként bejutott a parlamentbe Frank Stronach üzletember szerényen önmagáról elnevezett Team Stronach-ja; valamint a NEOS – Az új Ausztria nevű liberális erő. Az osztrák születésű, karriert és vagyont viszont Kanadában csináló, idős fejjel szülőhazájába visszatért Stronach egy igazi öreg bika, aki finomkodás és korrektség nélkül szidja az osztrák közállapotokat, a korrupciót, az uniós bürokráciát. Hatalmas vagyonával összevásárolt magának egy garnitúra politikust is a listájára, de a párt még mindig róla szól. Az osztrák választások tehát tovább rombolták az eddigi pártrendszert, a két klasszikus nagypárt immár összezsugorodva és valószínűleg utoljára foghat össze egymással, hogy sok évtizedes érdekeiket és hálózataikat még egyszer megmentsék a kihívók által képviselt választói elégedetlenség elől.