Csak egy kívülálló vagyok? – Az én Kishantos-sztorim

„Kishantossal kicsivel több mint egy éve találkoztam, amikor egy biokertészkedésről szóló előadás sorozat kapcsán rácsodálkoztam, hogy jéé ez itt van Fejér megyében, tőlem mindössze 40 km-re??!!! Aztán elmentem mint kiderült a népfőiskolai biokertes előadásokra, megismerkedtem Átsné Évával, többször visszamentem megcsodálni a csodakertjüket és a biogazdaságot. A saját biopróbálkozásaim során jó érzéssel töltött el a tudat, hogy vannak hasonló gondolkodású emberek, és hogy jó ez az út amin járok. Minél többet tudtam róla, annál inkább megerősödött bennem a meggyőződés, hogy Kishantos nagyszerű dolog, egy kicsit talán nem is evilági, de mindenképpen csodálatos érték mindannyiunknak! Éva nyíltan beszélt a problémáikról és a konfliktusaikról is, arról, hogy a lejáró pályázat miatt a gazdaság léte veszélybe került. Az események közben zajlottak, pontosan dokumentálva megtalálhatók itt: Mentsük meg Kishantost!

Nem vagyok radikális természetű, szerintem tipikus mérleg vagyok: gondoljuk csak át minden oldalról, mielőtt cselekszünk, rágjuk csak át mégegyszer mielőtt döntünk! Aki ismer tudja, hogy nem szeretem a túl intenzív, szélsőséges érzelmektől túlfűtött embereket, az elhamarkodott megalapozatlan döntéseket, a radikális agresszív cselekvéseket. Hiszek (próbálok hinni?) a józan érvek és az ész erejében! (Ezért vagy éppen emiatt? tanár vagyok.)

A Kishantos ügyet a konfliktus nyílt kipattanása óta támogattam a székemben ülve a laptopomon keresztül, megosztással, virtuális like-okkal. De közben folyamatosan piszkál belülről: biztosan elég ez, ha mindenki csak ennyit tesz mint én, akkor hogyan menekül meg Kishantos? De: tényleg menjek le traktorokkal viaskodni?Azonosuljak olyan odacsapódó emberekkel, akik a dolgot saját céljaik, radikális elképzeléseik szolgálatába akarják állítani? Nem is tudom???!!! Dolgoznom kell, vásárolnom kell, főznöm, mosnom, vasalnom kell....hétvége van.

TEGNAP LEMENTEM KISHANTOSRA! Izgultam, hogy kik lesznek ott, mit mondjak, hogyan állítsak be, mit fogok ott csinálni?

Kedves, közvetlen, jó hangulatú csapat volt ott: a Greenpeace aktivistái, akik folyamatosan őrzik Kishantost, és legnagyobb örömömre, néhány hozzám teljesen hasonló »kívülálló«. Ültünk, beszélgettünk, rendszeres időközönként járőröztünk (én is mehettem!), váratlanul valaki pogácsát küldött a faluból, kimentünk a napsütésben végigjárni a földeket.

Hirtelen felgyorsultak az események: délután fél4-kor érkezett a riasztás egy traktor jelent meg a földeken, menjen mindenki. Éppen úgy volt, hogy na jó megyek haza, mert vásárolni kell, mosni kell, mindjárt vége a vasárnapnak.... Pont most menjek haza, amikor szükség van rám is? Maradtam és rohantam ki a földekre a többiekkel, greenpeace-esek, Éváék és mi nemkishantosiak néhányan.

Aminek ilyenkor történnie kellene: erőszak nélkül megállítani a traktorost, nyugodtan, higgadtan elmondani neki, hogy jelenleg a helyzet nem tisztázott a kishantosiak a vitatható pályáztatás miatt birtokvédelmet és törvényes segítséget kértek az igazuk bebizonyításához, addig a földeken senki sem dolgozhat.

Láncba fejlődve mentünk a traktor felé, ami a legmesszebbi ponton tárcsázta a földet, kissé távolabb tőle az egyik pályázó embere állt a terepjárója mellett.
Ha egy gazda dolgozni jön a földjére, akkor azt szépen sorban haladva, takarékosan teszi, figyel a hatékonyságra, hiszen a traktor használata pénzbe kerül, nem is kevésbe. Ez a »gazda« összevissza száguldozott a földön, néha leeresztette a tárcsát, csíkokat húzva a földbe. Amikor a közelébe értünk, látszott, nem akar és nem is fog megállni, sőt vigyorogva integetett a traktor fülkéjéből: gyertek csak gyertek! rohangáljatok utánam, majd szűk körben kikerülve elhajtott mellettünk és folytatta a céltalan száguldozását a szántóföldön. Év kollégái közül ketten bementek a traktorokért, mert látszott, hogy a fizikai küzdelem egyenlőtlen, a szellemire pedig esély sincs.

A kiérkező traktorokat érzékelve aztán úgy fél órányi esztelen száguldozás után a terepjárós jelzésére az idegen traktoros megfutamodott és sietve elhajtott az országút felé. Azok az aktivisták és Éva egyik kishantosi kollégája, akik végül a terepjárós »kollégája« elé álltak és így szóba elegyedtek vele, meghallgathatták hogy kijöttek egy kicsit szórakozni és megfuttatni a greenpeace-eseket....Hiszek a józan ész és értelem erejében, mert nincs más esélyünk! De néha nagyon nehéz!

Este négy asszony a Kiskunság közepéről meleg vacsorát, saját befőtteket, lekvárokat, lecsót hozott a csapatnak, ők termelték a zöldségeket, főzték a levest, a szociális szövetkezetük nevében. Nekik ezt jelenti a Kishantos ügy.
Ezért támogatom én is, nekem megéri:)”