Az első politikai menekült

„Nagyon szellemesen tudják a rendszer cinikus kitartottjai bérrettegőknek nevezni azokat, akik ezeket az egyszerű összefüggéseket a világ elé tárják. Csakhogy az idő azokat igazolja, akik tisztában vannak azzal, hogy a tyúktojásból csirke lesz, a kígyótojásból kígyó. A szélsőjobboldal nem tud civilizációt teremteni, sem működtetni. Az elvei ellentétesek a civilizációval. Ez a rendszer a bűnözés speciális formája. A jog szerepe éppen az, hogy bűnnek nyilvánítja ezt, hogy megvédje az országokat, a népeket és az egyéneket. A megpuccsolt és felszámolt magyar Alkotmány erről szólt. Magyarországon ma már ez a védelem nem működik. A jog nem védi meg a civilizációt az emberevők uralmától.

A kanadai hatóságok ítélete ezt jelenti. Kanadában képesek voltak olyan egyszerű igazságok megkülönböztetésére, hogy genetikai vagy genetikus. El tudták dönteni, hogy Kertész Ákos szövege fajgyűlölő, vagy azoké, akik emiatt üldözni kezdték. A cikkét magyarul írta, de a kanadaiak megértették, a magyarok nem. Kanadában különbséget tudtak tenni egy író véleménye, és egy náci hecckampány között. Egy író fájdalmas kiáltása, és egy nacionalista-fasiszta kormány fenyegetése között. Kanadában egy pillanatig nem volt kétséges, hogy az író a nemzet lelkiismerete, aki költői képekkel sokkolhatja az olvasóit, hogy felrázza őket. Kanadában képesek megkülönböztetni a náci propagandát ettől. Kanadában azt is tudják, hogy egy szabad országban nem veszik vissza egy író díjait egyetlen véleménye miatt sem. Kormányok nem avatkoznak kulturális kérdésekbe. Nem hoznak egy zsidó íróra szabott törvényt a nácik követelésére. Egy demokratikus ország kormánya nem osztja náci pártok véleményét. Egy szabad országban egy írót nem dobnak oda szélsőségeseknek, és nem indítanak állami üldözést ellene.

Magyarországon mindenki úgy tesz, mintha hülye lenne. Nem tudják megkülönböztetni a véleményt és a gyűlöletkeltést, a szólásszabadságot és a gyilkos náci beszédet. Ezek még csak nem is egyenrangúak. A náci beszéd és a fasiszta uszítás korlátlan szabadságot élvez, míg a véleményszabadság erősen korlátozott. Egy író nem mondhatja el a véleményét, de egy miniszterelnök a nemzeti ünnepen felmondhatja a Mein Kampfot, és minden következmény nélkül tarthat náci beszédet. Az ország főterét annak az évnek megfelelően állítják vissza, amikor Magyarország a legnagyobb tragédiáit szenvedte el. Megidézik annak a kornak a szellemiségét, amikor a magyar kormány a legaljasabb bűncselekményeket követte el saját népével szemben. A mai magyar kormány ezeket tekinti példaképének, és ezek örökségébe lépett.”