Egyetlen kérdés Romániához (is)

„Kedves Románia, kívánod-e hogy magyar (székely) polgáraid továbbra is magyarként (székelyként) éljenek Romániában?

Nem kell ezen himihumizni, ez ilyen egyszerű: igen vagy nem.

Emlékezzünk csak. 1918, Gyulafehérvár: akkor ugye azt mondtátok, hogy igen (kép itt fent), frissen szabadulva abból az állapotból, amelyben az előző magyar rezsim bizony szívesebben látott volna benneteket magyarnak, mint románnak). Szóval ha a válasz ma is igen, akkor ebből minden más egyenesen következik. A kérdés eleve úgy van feltéve: Romániában, tehát a szuverenitás sérelme, a határmódosítás fel sem vetődik. Ahogy a székely menet transzparensei írták is: »România este ţara noastră a secuilor«, vagyis »Románia a miénk, székelyeké is«. Ez az ajánlat. Ha a válasz tényleg »igen, szeretnénk, ha magyarokként maradnátok«, akkor eszerint kell dönteni autonómiáról, egyetemről, gyógyszerészkarról, és így tovább.

Amennyiben a válasz viszont »nem« (figyelem: eddig deklaráltan - talán Ceauşescu-t kivéve - nem mondott ilyent Románia), az egy érdemben új helyzet. Ennek taglalásába nem is szívesen mennék bele, mert a »háborús helyzet« kifejezés erősen félreérthető lenne. Akkor ennek figyelembevételével kell politizálni az erdélyi magyar pártoknak, és Magyarországnak is.”