A Szílicium-völgy a munka elvett méltóságának objektuma. Ott a munka szórakozás, minden meg van, akárcsak otthon (hiányzó számítógépes alkatrészek, mint egy házi szerszámos ládában, bicikli és tér a kerekezéshez, ingyenes étkezés). A fejlesztő nem érezni a munka kínját és nehézségét, nincs tudása arról, hogy a munka szenvedés is, testi kapcsolódás, érintkezés, konfliktus, érzelem, érintés, tekintet. A munka eredmény. A munka végére érni valaminek, pontot tenni, végezni, megállni, megnyugodni. Ugyanakkor a hálózatokban dolgozva ilyen megnyugvást, megpihenést nem lehet átélni. Holott a munka méltóságot ad – méltósága annak van, aki „én”: akire úgy tekintenek, aki magára is úgy tekint. Munkától fosztott egyén, méltóságától fosztott lény. Ezért cserélhető, helyettesíthető (kód). A munkától megfosztott innovátorok nem alkotnak dologtalan osztályt, de dolgosat sem. Fejlesztők, a te éned fejlesztői.
A technicizált én reklámfelület, foursquare becsekkolása ingyenreklám egy másik technicizált felületnek (énnek). Félek, hogy tudja. És nem unja. Szórakoztató unalmában városba tévedt rókát fényképez, aki az ő életéért turkál a szemétben.
*
Kegyetlenül csendes évek jönnek, amelyet okos zenének öltözött nyolc éves gyermekek töltenek meg. Felháborítóan nyugodt vagyok, hogy ez a félelemre szocializált világ, ha instagram-mocsarakon is, de visszatalál magához. Pszeudo-események sora vezeti majd be önnön, eredendő helyébe. Üres táj lesz, sok üveggel, kevés fával.
Hacsak nem a Békés Márton által vázolt utolsó felkelők már ezt megelőzően sikerrel járnak. Ha ők elég erősek lesznek, ha eléggé tudják bizonyítani, hogy ők az utolsók, úgy rövidülhet a biztonságkeresésbe oltott bizonytalanságnövekedés, a digitalizált munkába fektetett méltóságvesztés. Ha nem lesznek elég erősek, akkor is ők nyernek. Egy életterét kereső vaddisznó soha nem tud Facebook-profilt létrehozni, egy odúját kereső róka soha nem fog lájkolni. Ez egyben egy forró hidegháború utáni korszak legmegnyugtatóbb előüzenete. Félek, hogy én addigra nem leszek, és hogy addig sem vagyok.
Az utolsó felkelők viszont már itt vannak. Jöjjetek, hogy „értelme legyen annak a sok félelemnek, annak a sok rettegésnek és szorongásnak és aggodalomnak”, amelyeket itt olvasva találunk 2013. októberében.