El sem tudjuk képzelni, hogy elég egy ügyetlen vagy nagyon is szándékos politikusi döntés, és vége mindannak, amihez hozzászoktunk.
Ma, amikor a szomszédunkban százezrek halnak meg, milliók élete megy tönkre, vagy viselnek életük végéig nehezen kiheverhető lelki fájdalmat, gyakran eszembe jut apám, aki 1916-ban született, így a második világháború éveiben a legszebb férfikorában volt. A hadifogságból 31 évesen tért haza, anyámmal 33 évesen, azaz krisztusi korban ismerkedett meg. Háborús emlékeit – fényképeket, igazolásokat, parancsokat – albumban gyűjtötte össze, amelyet gyerekként gyakran lapozgattunk. Leginkább az maradt meg bennem, hogy egy orosz aknatámadáskor a szürke, szép kiállású Manci ló mentette meg az életét:
a mellette álló apám elől felfogta a repeszeket, majd csendesen kimúlt.
Elképzeltük a hazától távoli, végtelen orosz hómezők farkasordító reménytelenségét, a megmerevedett frontvonalat, a kibírhatatlan mínusz harminc-negyven fokos hideget, a meg- és elfagyott emberi maradványokat, mindenekelőtt pedig apám harctéri katonai bíróság elé állítását és elítélését, mivel egysége apám néhány órás alvását kihasználva az éjszaka leple alatt átszökött a szovjetekhez. Apámat, a zászlós urat, mert a gondjaira bízott embereket a magyar hadsereg – a vádpont szerint a tudtával, de legalábbis hallgatólagos beleegyezésével – elveszítette, halálra ítélték. A hirtelen jövő orosz ágyúzás mentette meg, majd nemsokára elfoglalták a falut az oroszok.
Mindenki az életét mentette, ki törődött már ekkor holmi ítélet-végrehajtással!
Apám súlyos sebesülése és itthoni kórházi kezelése, lábadozása után újra kikerült a frontra, de legalább életben maradt, hogy aztán a háború után két év hadifogság következzen. Lefogyva, agyongyötörten, de egy új élet reményében érkezett haza, ám felesége helyett egy ismeretlen férfi nyitott ajtót. Hiába tudom, hogy ez bizony sokan másokkal is megesett, nehéz elképzelni, hogyan lehetett ezt lelkileg elviselni. De hát az élet ment tovább, apám elvált, később pedig megismerkedett anyámmal, Ágnessel, és 1949-ben házasságot kötöttek. Így lettem én, majd két év múlva, 1952-ben öcsém, Gergő. Ugye milyen érdekes a sors? Ha nincs ez az emberi dráma, mi sem vagyunk.
Apám 1990-ben távozott a földi világból.
Ma is sajnálom, sohasem pótolható veszteségemnek tartom, hogy felnőtt koromban nem kérdeztem elégszer, nem kezdeményeztem hosszú beszélgetéseket.
A második világégés okait, embert nyomorító körülményeit mi, a békeviselt nemzedékek csak könyvekből, filmekből és szerencsés esetben a családi legendáriumból ismerjük.
Ifjúkoromban a vietnámi háború ellen tiltakoztunk, de hát az messze volt. Akárcsak Afganisztán, meg egy sor kisebb-nagyobb háború a határainktól távol. Aztán a kilencvenes évek elején kirobbanó délszláv háború bizony már a közelben zajlott. Mégsem éreztük, hogy ebből nekünk személyesen is bajunk lehet. Talán azért, mert a világhatalmak – a szándékaikat nyíltan és határozottan bevallva – nem feszültek ennyire nyilvánvalóan, teljes erővel egymásnak.
Mi, békeviselt nemzedékek pedig, amelyek nem vallattuk ki kellőképpen apáink háborúviselt nemzedékét, hogy örökre elegünk legyen a vérontásból, az emberi életkörülmények megnyomorításából, mi, akik születésünktől készen kaptuk a békét,
el sem tudjuk képzelni, hogy elég egy szikra, egy ügyetlen vagy nagyon is szándékos politikusi döntés, és vége mindannak, amihez hozzászoktunk, ami a mindennapjainkat alkotja. Vigyázzunk hát mindarra, ami számunkra fontos, őrizzük a mindennapok békéjét, de figyeljünk arra is, ami körülöttünk történik, s ha kell, hallassuk a hangunkat. Mi, a békeviselt nemzedékek tagjai, akik elképzelni sem tudtuk, hogy háborúviseltté váljunk, legyünk hát észnél, és ne hagyjuk magunkat!
A szerző filmrendező
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Amikor április 12-én győzünk, az egy második nándorfehérvári győzelemmel ér majd fel.
A mi történetünk második részében két olyan asszonyt ismerhetünk meg, akik nemcsak túlélték az elképzelhetetlent, de képesek voltak a közösségük számára is termőre fordítani a személyes tragédiáikat.
Ha a Hormuzi-szoros továbbra is zárva marad, már a május is komoly kihívások elé állíthatja a légitársaságokat.
Szijjártó Péter hangsúlyozta, hogy „ez egy nagyon durva támadás Magyarország szuverenitásával szemben”.
Mindössze néhány órát kapott az ukrán elnök.
„Így viszonyulunk ehhez a szövetséghez” – mondta a Kreml szóvivője.
Meg a Barátság kőolajvezetéket is elzárták, meg a Török Áramlatot is támadják.
Az Orbán-kormányok vezető szerephez jutottak a mélyállami birodalmi szerveződés lebontásában.
