Akkor mától kis KDNP-s agymosott lesz a gyerekem, akit iskolarendőr terrorizál?

„Az iskolaügy eddigi intézése sűrítve és kikristályosítva mutatta meg a kormány más ügyekben is jellemző hozzáállását és taktikáját. Érezték, hogy valamit tényleg jó lenne tenni, de nem volt az égvilágon semmi ötletük, azon kívül, hogy halványan emlékeztek a saját alsós korukra, a Kádár-rendszer mélyén, amikor, milyen meglepő, még többé-kevésbé boldogok voltak. Ezért hatalmas lendülettel, lekezelő agresszivitással, a vita árnyékát sem megtűrve keresztülvittek egy, a kicsit lazuló MSZMP-hez illő, portáskommunista szellemiségű ötletcsomagot, amit pár kis képességű káderünk gyorsan kiötölt. Így most már van mindenható tanfelügyelőnk, a látszatfüggetlenségét is elvesztett, önállótlan iskolánk, szuperközpontosított tanrendünk, egy rakás gigantikus, centralizált szervezetünk, és mert a Vezénylő Tábornok pont focizni szeret, minden nap tornaóránk. Ha Orbán Viktor a tomporába illesztett furulyán szeretne dalokat játszani, akkor énekóra lenne minden nap.

Érdekes, hogy míg a magyar nagypolitikát a Fideszt vezető baráti fiúcsapat sorkatonaként szerzett élményei határozzák meg - úgyis mint »nehogy már jól érezzék magukaz elvtársak«, sok csuklóztatás, az ellenzékinek minősített kultúra tereinek beultrázása és a hab felverése, csendőrpertu és lekezelő kaszárnyahumor, primitív ellenségkép, nyalás az elöljáróknak, szopatás lefelé, az igazi úr a raktáros, aki mindent ellophat - addig a közoktatást a hetvenes-nyolcvanas évek tanári szobáinak hangulata lengi körbe.”