„Rajtam kívül több ezer frissen érettségizettnek, egyetemistának és diplomásnak – félig bepakolva fekszik a szoba sarkában. Tanulni és/vagy dolgozni megyünk külföldre. Én magamról tudom, hogy haza fogok jönni diplomázás után. Különösen a civil szervezetek látványos és folyamatos kudarca miatt még erősebben érzem, hogy politizálni kell, mert csak akkor lesz változás, ha az elégedetlenek a saját kezükbe veszik a sorsukat. De legyünk őszinték magunkkal: azok közül, akik ezekben az években jobb oktatásért, értelmes munkáért és jó fizetésért mennek el, alig néhányan fognak visszaköltözni.
Akik pedig már az alapképzést is külföldön végzik, jó eséllyel sose. A legjobb barátaik, szakmai kapcsolataik, az első komoly szerelmük nem Budapesthez kötik majd őket, hanem Bécshez, Londonhoz és Amszterdamhoz. Azt is lehet tudni, hogy nagyrészük elitgimis volt, különórákra jártak, a szüleik megtakarítással rendelkeznek. Igen, főleg azoknak a családoknak a gyerekei mennek külföldre tanulni, akik eddig is jó oktatásban részesültek, a magyar átlaghoz képest jól élnek, vagyis mondjuk, hogy a vékonyka középosztályunkhoz tartoznak. Ha ők valóban nem fognak hazajönni, az alig pótolható gazdasági veszteséget okoz Magyarországnak.