A végleges munka még nem kezdődött el

„És ugye azt láttuk, miután napnál világosabb mindenki számára, hogy egy nemzet versenyképességét nem a legrosszabbak teljesítménye határozza meg, hanem a legjobbaké. Ugye nem kell mondjam, hogy egy focihasonlattal éljek, nem az dönti el, hogy a Loki milyen jó, hogy a legrosszabb játékosunk mennyivel jobb mondjuk a Videoton legrosszabb játékosánál, vagy a Barcelona legrosszabb játékosánál. Az a kérdés, hogy a mi legjobb játékosunk meg a Messi hogyan aránylik egymáshoz. Az igazi teljesítmény abból jön. Ez nem jelenti azt, hogy a legrosszabbak nem olyan fontosak, vagy a leggyengébb teljesítményűek, csak eltolódott a magyar oktatási rendszer ebbe az irányba.

És nem tudtunk mást csinálni, miután a nemzet versenyképességét a legjobb tíz százalék határozza meg, igaz, ezt sokan vitatják, de szerintem nem érdemes ezen bíbelődni, mert nagyon-nagyon sok tanulmány, kutatási eredmény szól arról, hogy fantasztikusan fontos egy ország számára, hogy a legtehetségesebbekkel hogyan bánik, hogyan gondozza őket, ezért az egész átalakítást tulajdonképpen az motiválta, hogy próbáljuk meg megváltoztatni az oktatási rendszerünket, és erőnek erejével elérni, hogy a legrosszabb tíz százalék a legjobbak között legyen, meg a legjobb tíz százalék is a legjobb tíz százalék között legyen.

Na most, kedves diákok, kedves kollegák, egyelőre csak az intézményi eszközöket alakítottuk ki ehhez. Tehát a végleges munka még nem kezdődött el. Most jön majd csak igazán az, amikor reményeink szerint jön a tanfelügyeleti ellenőrzés, jön a  fenntartói ellenőrzés, és megköveteli a kollegáktól, hogy jó teljesítményt kell leadni. És aki a rendszerben nem jól teljesít, ahelyett kell keresni olyat, aki jól teljesít. Muszáj ezt csinálni, mert a tanárokon, a minőségellenőrzésen, a minőségbiztosításon, a követelményeken múlik az, hogy egyébként a gyerekek hogyan fognak teljesíteni, mert amúgy a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek, de e legtehetségesebb gyerek is, ha nem fogják a kezét, akkor elkallódik, elvész.”