„Ha túl leszünk végre a foghíjas játékrend régi Vidnyánszky-rendezésekkel telitömött első hónapjain, várható néhány színielőadás is. Érdekesnek ígérkezik a Claudel-Honegger Johannája, a Pilinszky, a Psyché, no meg a János vitéz, a Petőfié.
Jó volt a közönség – a premieren ugyanis azok társaságában láttam az előadást, akik még nyáron vették meg a jegyüket, magától a direktortól. A protokoll – miniszterek, államtitkárok, Boss-öltönyök és elégedett fejbólintások – a szombati előadásra várható.
Most ünneplés volt; a normálisnak mondható vastaps igazi ovációba váltott, amikor a direktor is a színpadra lépett. Aztán jött a standing ovation, amely a megtévesztésig hasonlított azokra a néhány hónappal ezelőtti jelenetekre, amelyeket az igazgató politikai tüntetésnek aposztrofált.”