Az fáj, hogy tegnap este nem a román válogatott alázott meg minket – hanem a magyar. És nemcsak a vereség miatt.
„Megette a fene azt a brazíliai vébét, nem ez bánt igazán. Az fáj, hogy tegnap este nem a román válogatott alázott meg minket – hanem a magyar. És nemcsak a vereség miatt. A bukaresti gyepen nem csak ez a tizenegy szerencsétlen volt jelen. Ott volt velük a magyar futball egész két-három, vagy a franc tudja már hány évtizedes nyomorúsága is. A lelkiismeretlen, korrupt klubvezetők, az NB I-es kispadokon egymást vetésforgóban váltó tehetségtelen, ostoba tésztásgyurik (akiknek mutogatni való díszpéldánya Egervári Sándor), a milliókért nulla teljesítményt nyújtó elkényeztetett celeb-focisták. Ott voltak mind, és a pofánkba röhögtek: igen, mi vagyunk a magyar labdarúgás, most és mindörökké, megváltoztathatatlanul és ti szurkolók úgysem tehettek ellene semmit. Legfeljebb annyit tehettek, mint Tipszmix Csabi: »szép volt, többet nem jövök«. (Tényleg, milyen ország az, ahol a legelterjedtebb futball-mém nem egy sikeres focista, hanem egy dühös szurkoló?)
(...)
Utóirat: olvasom, hogy tegnap éjjel Sepsiszentgyörgyön a Magyarországról érkezett szurkolók egy 8-10 fős csoportja helyi magyarokat – köztük egy művészeti fesztivál résztvevőit - vert meg, akiket csak a román rendőrök (!!!) közbelépése védett meg a még alaposabb helyben hagyástól. (Egy helybeli jó barátom sajnos megerősítette, hogy a hír nem rosszindulatú kacsa.) Ezt is ki lehet magyarázni, biztos vagyok benne, hogy lesznek, akik megpróbálják majd. Csakhogy ez pont annyira lesz hiteles, mint a válogatottat mentegető olcsó kifogások. A szégyen meg pont annyira ott ég az arcunkon.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Már a szomszédban sem hisznek az ukrán csodában.
Futsalválogatottunk a botrányos Eb-pótselejtező után újra legyőzte Romániát.
Kabaréba illő gólok és hihetetlen történetek.
Hiába a megállapodás és a hónapokig tartó egyeztetés: a román kormány nem támogatta az üzletet, így az MVM kénytelen volt elállni az E.ON romániai érdekeltségeinek megvásárlásától.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A szakszervezetek a bérek és nyugdíjak befagyasztásával, a közszférát érintő létszámleépítésekkel, az ingatlan- és gépjárműadó két-háromszoros emelésével is elégedetlenek.
Ömlik a pénz a magyar családokhoz. Ígéretek helyett valóság.
Az amerikai alelnök egy rövid ideig visszatért eredeti foglalkozásához.
