Nagyon termékeny évek voltak

„Tanulmányaimat a kőszegi kántornál kezdtem 4-5 évesen, mert Anyámnak feltűnt, hogy 45-ben az utcán masírozó orosz katonák énekét a zongorán kipötyögtettem… Ettől kezdve a sorsom megpecsételődött. A 40-es évek végén a kántor tanácsára »komolyabb« tanárra váltottam Szombathelyen / Ő a legkedvesebb nekem./ Anyám egyszer kiszúrta, hogy nem ismerem a kottát, pedig már 3 éve tanulok… / gyakorlás közben - amit utáltam – ismételten ugyanazon a helyen rossz hangot játszottam… rámutatott a kottában a hangra, és be kellett vallanom, hogy én sajnos nem tudok kottát olvasni. Fülön fogott, és bevitt a tanáromhoz, hogy számon kérje a tudatlanságomat. Békésen távoztunk. Cca. 40 évvel később Philadelphia-ban volt egy szóló koncertem, ahol is a második darab után felugrott valaki a 3. sorban, mondván: »Gyurikám!«. A tanárom volt. Nem bírta kivárni a végét, és a szünetben átölelt, elmondta a történetet: mondtam Anyádnak, tudom, hogy a gyerek nem olvas kottát… Na, de Tibor kérem! – így Anyám. Nyugodjon meg Nagyságos asszony, majd megtanulja. De akkor honnan tudja a darabokat? Én lejátszom neki – volt a válasz…/

1949-ben el kellett hagyjuk Kőszeg városát, ahol Apám alapította a kórházat… a mai napig nincs kórház. Szombathelyen folytatódott minden. Zeneiskola, elemi iskola, majd a Nagy Lajos Gimnázium. Közben 14 évesen váratlanul megnyertem a Helikoni Zenei Versenyt, ez felvételi nélküli bejutást jelentett a Zeneakadémiára. Nem adtak kollégiumot, mert Apám x-es volt... Így aztán négy évig minden szombaton felutaztam Pestre, ahol drága Wehner Tibor zeneakadémiai tanár tanított minden vasárnap 9-12-ig a Bástya-sétányon levő lakásán. 18 éves lettem, untam a klasszikus zenét, jobban mondva közben a rádióból – mint sokan mások – megismertem a jazzt, ahol a zenészek a saját gondolataikat játszották. Mindig erre vágytam. /nem volt egyszerű, mert évekig a rendőrség kijött, ha jazzt játszottak…/

Nagy nehézségek árán – bár végig kitűnő tanuló voltam – érettségi után felvételt nyertem az Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Karára Budapesten. 1959-64-ig jártam oda, »summa cum laude« minősítéssel végeztem 1964-ben.

Bekerültem a pesti jazz-életbe, 1964-ben már Pege Alival és Szudy Janival játszottunk Nyugat-Berlinben a Neue Philharmonie-ban Dave Brubeck-kel, Miles Davis-szel egy koncerten…

Egyetem alatt bejártam a Színművészetire, hogy fellépéseket szerezzek magamnak, műsorkíséréssel. A filmgyárba is jártam ki zenefelvételekre, mígnem 1969-ben felkértek a Tanú című film zenéjének megírására. Ezt még több mint 120 filmzene követte… Közben Édesanyámmal felköltöztünk Pestre.

Rengeteget koncerteztem /Tomsits Quartet, Creative Art Ensemble, Creative Art Trio,

Supertrio, Creative Art Group, Creative Art Symphony Orchestra formációkban – mindig én írtam a darabokat is. Rengeteget tanultam ebből, mint ahogy abból is, hogy 1965-1980-ig tanítottam jazz-éneket, hangszerelést, zeneszerzést a Jazz Tanszakon.

Nagyon termékeny évek voltak, sok munkával /párhuzamosan fogorvosként dolgoztam 1964-2010-ig – Honvéd Kórházban, ill. a Központi Stomatologián.

/Első bakelit lemezemen Radics Gabival játszottam – Concert Jazz5 nevű csapatban, a 60-as évek közepén/

Van egy fogászati világszabadalmam, DMA néven. 2010-ben kértem nyugdíjazásomat 69 évesen.”